Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)
V. Védjegyek összetéveszthetősége a magyar jogban
lyet a különböző fórumok, minden igyekezetük és legjobb tudásuk ellenére is egymástól eltérően ítélnek meg; más-más fogyasztói reagálást tételeznek fel. Az elsőfokú bíróság a két szembenálló védjegy gondolati elkülönítését, a másodfokú bíróság pedig azok összekapcsolását, asszociációját. Mindkét feltételezés mellett és ellen számos további érvet lehetne még felhozni. c) Hasonlóképpen polarizált álláspont alakult ki a SURPONTAL megjelölés bejelentése alkalmával, amikor is az OTH megtagadta az oltalmat a korábbi SULFORAL védjegyre való hivatkozással. A Fővárosi Bíróság az OTH határozatát megváltoztatta. Indokolásként arra hivatkozott, hogy a két megjelölés az azonos magánhangzók ellenére írott alakban és kiejtésben kellő mértékig különbözik. A „vásárlóközönséget” másképpen kell megítélni gyógyszerek, mint egyéb, a kereskedelmi forgalomban szabadon forgó áruk esetében. A gyógyszerek esetében ugyanis a kiválasztás nem a vásárlóközönség tetszése szerint történik, hanem mindenkor orvos — tehát szakember — rendelvénye alapján. Azzal nem kell számolni, hogy a gyógyszerek rendelésében és kiadásában közreműködő szakemberek összetévesztik a gyógyszereket. Törvényességi óvás alapján a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett: megállapította az összetéveszthetőséget. Az indokolás szerint a védjegytörvény különös gondot fordít az azonos, ill. a hasonló jelzések lajstromozásának kiküszöbölésére. Az összehasonlításnál egyrészt a védjegyek, megjelölések összetéveszthetőségét kell vizsgálni, másrészt a kérdéses áruk, illetőleg szolgáltatások azonosságát vagy hasonlóságát. Az összetéveszthető megjelölés veszélyezteti a védjegy alapvető funkcióját azáltal, hogy a vevő a korábbi megjelölés segítségével megismert és megvásárolni kívánt árut választja ki. A Vt. 3. §. (3) bekezdésének c. pontjában meghatározott szabály alkalmazása során az összetéveszthetőség megítélésének 91
