Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

V. Védjegyek összetéveszthetősége a magyar jogban

még ezekben az esetekben is az elbíráló sajátos, nem jogi, hanem egyéb körülményeket figyelembe vevő gondolkodási folyamatának eredménye. Ez pedig egyrészt magára a gondolkodási folyamatra tekintettel, másrészt annak eredményére figyelemmel, továbbá ez utóbbihoz fűződő gazdasági érdek miatt pszichológiai megvilágítást is érdemel.

2. Szemelvények a bírósági gyakorlatból

Mint említettük, a védjegylajstromozási eljárás során két védjegy összetéveszthetőségének elbírálása rutinszerűen történik. Ehhez legfeljebb azt fűzhetjük hozzá, hogy évente sok százra, ha nem ezerre tehető azoknak az államigazgatási határozatoknak száma, amelyeket az Országos Találmányi Hivatal (OTH) -hoz — az összetéveszthetőség mérlegelésének eredményeként a bejelentőre nézve pozitív vagy negatív eredménnyel. Az érdekelt vállalatok az államigazgatási határozatok döntő többségét tudomásul veszik,39 s azoknak csak kis hányadát vizsgálja felül a Fővárosi Bíróság, ill. a Legfelsőbb Bíróság. Csak azokat, amelyek ellen a későbbi, az összetéveszthetőnek minősített megjelölés bejelentője megváltoztatási kérelmet nyújt be. Nyilvánvaló, hogy erre csupán akkor kerül sor, ha a bejelentő vállalat gazdasági megfontolásokból célszerűnek vagy éppenséggel szükségesnek látja a költséges és nemegyszer évekig tartó bírósági eljárást.

39 Ezért mellőzzük e helyütt az egyébként érdekes és a jogi irodalom által is tárgyalt államigazgatási határozatok (FONIKA és NI-KO-FA összetéveszthető; FAIR CHILD és FAIR MATE összetéveszthetősége kizárt) elemzését.

87