Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

V. Védjegyek összetéveszthetősége a magyar jogban

V. VÉDJEGYEK ÖSSZETÉVESZTHETŐSÉGE A MAGYAR JOGBAN

A magyar államigazgatási és bírósági gyakorlatban a védjegyekkel kapcsolatos vitás ügyek igen jelentős részét - talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy közel felét — a hasonló védjegyek összetéveszthetősége kérdésében való döntés során jelentkező problematika alkotja.

Azt a kérdést, hogy egy később benyújtott védjegy összetéveszthető-e egy korábban bejegyzett védjeggyel, a magyar bírósági gyakorlat elsődlegesen a magyar nyelv szabályaira támaszkodva dönti el, s a pszichológiai szempontok (amelyek a bírósági határozatokban mint a „vevők szempontjai” jutnak kifejezésre) rendszerint csak másodlagosan kerülnek említésre. Ez utóbbi vonatkozásban pedig a bíró rendszerint kísérletet tesz arra, hogy beleélje magát a vevő helyzetébe. Ez utóbbi kísérletnek eredménye azonban felettébb kétséges: hiszen a magasfokú jogászi képesítéssel rendelkező bíróról nehezen képzelhető el, hogy képes legyen az ország lakosságának döntő többségét képező általános iskolai végzettségű fizikai dolgozó, vagy háztartásbeli lelkivilágára transzponálni a vásárló felfogásáról elképzelt nézeteket.

Ezek előrebocsátása után vizsgáljuk meg előbb a magyar védjegyjog idevonatkozó rendelkezéseit, majd a magyar bírósági gyakorlatban e vonatkozásban kimutatható problematikát.

85