Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

II. A védjegy és az alkalmazott pszichológia

Előfordul az is, hogy a védjegy a származási országra utal. A világpiacon a vevőkben, a fogyasztókban minden országról kialakul bizonyos kép. Minden termék, amelyet meghatározott országból exportálnak, valamennyire ebbe a képbe illeszkedik bele. Ennek az általános képnek hatása alól a vállalatok védjegyei sem vonhatják ki magukat.

Ha a saját országról kialakult kép általában kedvező, akkor az exportáló vállalatok jól teszik, ha ezt az előnyös körülményt a védjegyben felhasználják. Ha azonban az országról alkotott kép a nemzetközi közvéleményben hátrányos, akkor célszerűbb, ha a származási országra való utalást a védjegyben a lehetőséghez képest mellőzik. (CHILE vagy SOUTH AFRICA például ma a világ közvéleményében olyan ellenszenvet vált ki, hogy az ezekből az országokból való származásra utalás aligha kecsegtet üzleti eredménnyel.)

Az olyan vállalat pedig, amely közismerten fejlett vegyiparú országban működik, akkor jár el helyesen, ha tejtermékekre használt védjegyében nem utal a szóban forgó ország vegyiparáról kialakult emlékezeti képre.

Kézenfekvő, hogy az agrárországokban működő iparvállalatok ugyancsak akkor járnak el helyesen, ha exporttermékeiken alkalmazott védjegyekben nem utalnak az ország agrár jellegére. Hollandiát például a világ közvéleménye hosszú ideig jellegzetes agrárországként tartotta nyilván. Napjainkban azonban, amikor a holland nemzeti jövedelem közel 40%-át az ipari termelés biztosítja, érthető Hollandiának az a törekvése, hogy az országról kialakult képet a realitásokhoz jobban közelítse. Ezt a törekvést juttatják kifejezésre többek között azok az ábrás védjegyek is, amelyeket holland iparvállalatok az utóbbi években bejelentettek.

Vagy vegyünk egy másik országot: a háború előtti időkben Japán a világpiacot olcsó és gyenge minőségű áruval árasztotta el. A háború óta a japán vállalatok kitűnő minőségű árut állíta-30