Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

II. A védjegy és az alkalmazott pszichológia

REEH A. G. védjegy, ahol a vezetéknév jeléntése „őz”, s a védjegy a REEH szóból és stilizált őz ábrából áll, vagy a PFEIFFER cég védjegye, ahol a vezetéknév jelentése „pipás”, s a védjegy (amely csak ábrás) két pipázó emberkét ábrázol. Az ilyen jellegű védjegy alkotásához (de befogadásához is), persze bizonyos humorérzék szükséges, amely — véleményünk szerint — a védjegy gazdasági és pszichológiai értékében hozza meg kamatait.

3. Utalás a termelőüzemre

Az elmúlt száz esztendő alatt számos termelőüzem jellege alapvető változáson ment át. A múlt század sötét, börtönszerű munkahelyei (ahogy azokról Marx is megemlékezik) számos esetben korszerű, világos, levegős munkacsarnokokká alakultak át. A nehézipar, különösen pedig a kohászat vonatkozásában azonban mai napig is sok múlt századbeli jellegzetesség maradt fenn, nevezetesen a füst, a korom, a forróság, a zaj, a vörösen izzó acél, a röpködő szikrák, láncok stb. A kohászati, az acélipari vállalatok közül számosán használják fel ezeket az elemeket védjegyeikben, amelyek magára a termékre nézve is utalást tartalmaznak.

Magától értetődik, hogy védjegybejegyzésre csak a termékre utaló megkülönböztető szimbólum alkalmas, s ez utóbbi előírás tulajdonképpen előnyös mind a termékre, mind az előállító vállalatra nézve.

A termelőüzemre való utalás a vállalati védjegyeknél figyelhető meg leginkább, így a CHINOIN a kémia szóra emlékeztet, az IKARUS a gyorsaság, repülés emlékképét idézi fel, a GRABOPLAST a műanyagra asszociáltad

26