Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)
II. A védjegy és az alkalmazott pszichológia
5. Ha a szimbólum sem tárgyra, sem fogalomra nem utal, nem szükséges, hogy a védjegytulajdonos vállalat magyarázattal szolgáljon. Ilyen esetben minden fogyasztó saját belátása szerint értelmezi a védjegyet, amely azonban a gyakoriság révén persze kapcsolódik az áruhoz. A vevők, fogyasztók ismeretei a szimbólumokról, dolgokról rendkívül változóak. Vannak akik könnyűszerrel felismerik azokat a szimbólumokat, amelyek mások számára ismeretlenek, érthetetlenek. A védjegy termékinformációs szerepének sikere ezért valójában két körülménytől függ: a) attól a módtól, ahogyan az információs elemeket a védjegybe beépítették, b) attól, hogy a fogyasztók viszonylag egyszerűen tudják-e ezeket az információkat felismerni, értelmezni, asszociálni. Általában abból lehet kiindulni, hogy olyan közismert tárgyak szimbólumai, mint a Nap, a Hold, az ember stb. közismertek, ezeknél probléma nincs. A folyamat azonban bonyolultabb, ha a védjegy a) szokatlan vagy nagyon absztrakt szimbólumot használ közismert dolgok megjelenítésére, b) vagy szokatlan szimbólumot használ, amely ismeretlen a fogyasztó kulturális környezetében. A védjegy a termékre vonatkozó információkat tehát csak akkor közvetíti, ha a dolog és annak szimbólumai ismertek. A fogyasztók bizonyos csoportjai előtt adott esetben bizonyos szimbólumok ismeretlenek lehetnek. Előfordulhat, hogy a szimbólumot saját ismereteik alapján visszatetszőnek vagy nevetségesnek tartják, ami visszahat azután a termékre is, meg a védjegyre is. A HUNGARIAN SNAKE (bűvös kígyó) az amerikai szóhasználatban például annyit jelent, hogy „aljas magyar”. Ilyen védjegy oltalmát az USA-ban megszerezni nyilvánvalóan nem érdemes, helyette más védjegyet kell bevezetni. 21
