Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

I. Alapfogalmak

(élelmiszer, üdítő ital, mosószer, kozmetikai cikk, tartós fogyasztási cikk stb.), amelyek tekintetében a gazdasági verseny egyébként is számottevő. Ezeknél a cikkeknél természetesen a védjegy mint szimbólum ugyancsak bekapcsolódik a gazdasági versenybe, ill. annak egyik eszközévé válik.

Az általunk tárgyalt téma szempontjából azonban különösen figyelemre méltó, hogy a szocialista vállalat védjegyének külkereskedelmi funkciója hasonlóképpen alakul, mint a tőkés vállalatok védjegyeié. Ez természetes, hiszen a kapitalista piacon a szocialista vállalat, amikor védjegyének oltalma, használata, reklámozása alkalmával a szükséges cselekményeket elvégzi, ugyanolyan magatartásformákat kénytelen felvenni, mint tőkés versenytársai. Ezért a tőkés piacokon a magyar eredetű védjegy döntő gazdasági funkciója ugyancsak az üzletszerzés, ill. a védjegy versenyeszköz szerepet tölt be.

A magyar népgazdaság külkereskedelem-orientált, s a hazai termékek közel fele külföldi piacokon, mégpedig nem jelentéktelen részükben tőkés országok vagy fejlődő országok piacán kerül forgalomba. Ezért a továbbiakban a védjegyeknek erre a gazdasági környezetére, erre a közegére vagyunk tekintettel, amikor a védjegyekkel kapcsolatban elsősorban a pszichológia és a jog találkozását vizsgáljuk a vezető tőkés országokban. Nevezetesen az Amerikai Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban és Franciaországban, amelyek közül a két utóbbi egyébként fontos piaca a magyar termékeknek. Ezekben az országokban a védjegy pszichológiai és jogi aspektusait felvető kérdések a gazdasági verseny talajáról kiindulva vetődnek fel és öltenek testet.

11