Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hatodik fejezet. Az oltalom ideje
után, mint Spanyolország. Jelentős az lett volna, ha az egyezmény összes országai meg tudtak volna állapodni azonos időtartamban. Ez végre meg is történt 1948 júniusában, amikor a berni egyezmény felülvizsgálatára összehívott brüsszeli diplomáciai konferencia összes megjelent kiküldöttei megállapodtak a szerző halála utáni ötven esztendős oltalmi időben. Azok az államok, amelyek a brüsszeli szöveget elfogadták, vagy a jövőben el fogják fogadni, kötelezően alkalmazzák a jövőben a halál utáni ötven esztendős időtartamot. Ez azt jelenti, ha az egyezményes ország saját nemzeti törvényében csak harminc éves oltalmi időt fogadna el, a külföldi egyezményes szerző művét mégis a s^erzc^Jialála után ötven évig köteles oltalmazni. Ez is egyike azoknak az eseteknek, amikor” a külföldi belföldön több jogot élvez, mint a saját honos szerző. Ha mi ratifikálni fogjuk az egyezmény brüsszeli szövegét, a külföld felé is kötve maradunk a szerző halála utáni ötven éves oltalmi időhöz. Ha valamely művet szerzőtársak alkottak: az oltalmi idő az utoljára elhalt szerzőtárs elhalálozásának időpontjától számít. Ez a rendelkezés azon a meggondoláson nyugszik, hogy valamely szétválaszthatatlan alkotásnak oltalmi ideje egységes akkor is, ha több szerzője van a műnek. Nem volna kívánatos, hogy a mű egyik szerzőtársra nézve korábban váljék szabaddá, mint a túlélőre nézve. Ugyanezen állásponton van a Berni Egyezmény 7ja cikke is. Az oltalmi idő minden műfajra és minden értékesítési módra elvileg egyforma. Kivételek: a) a fényképészeti művek azon naptári év lefolyásától számított 15 évig élveznek oltalmat, amelyben a fényképészeti mű először megjelent (69. §). Vagyis a megjelenés éve nem számít; a szerzői jogról szóló korábbi magyar törvény (1884 : XVI. tv.. 70. §) a fényképészeti mű védelmi idejét az első megjelenéstől számított jjt esztendőben állapította meg. Régi fényképfelvételek felhasználásánál ezt az időtartamot kell szem előtt tartani. Az új, hosszabb védelmi időtartamot csak azok a fényképfelvételek élvezik, amelyek a törvény életbelépte után keletkeztek. A régebbiek csak akkor, ha az ötéves védelmi idő 1921. december 31-én még nem járt le (86. §); b) ugyancsak 15 évi oltalmat élveznek azok a mozgófényképészeti alkotások, amelyeknél nem jelentkezik az anyag önálló, eredeti feldolgozása. (Például bizonyos vidékről felvett képeknek 82 /
