Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Bevezető
a jog területén is hosszú út vezet. Ezt az utat vázolja ez a kis zsebkönyv. A kapitalizmus korszaka alatt megalkotott szerzői jogi oltalmi szabályok kiemelkedő haladást jelentettek a múlttal szemben. Korábban nem történt gondoskodás az alkotó művészek jogainak intézményes oltalmáról. Ha volt ilyen gondoskodás, csak szórványos és rendszertelen volt. A francia polgári forradalom határkőnek tekinthető ebből a szempontból. Innen kezdődik elvileg a szerzők műveinek rendszeres jogi védelme. Minél több vállalkozó foglalkozott a szellemi alkotások értékesítésével, minél több könyvkiadó, zeneműkiadó, színházi vállalkozó keletkezett, annál jobban szorgalmazták ezek a vállalatok is a szerző jogainak oltalmát. Mert a szerzők jogait az idők folyamán jelentős részben a vállalkozók szerezték meg. Lehetőleg szerény átalányösszegért és lehetőleg a védelmi idő egész tartamára, minden értékesítési lehetőséggel. A szerző így mérsékelt átalányösszeggel végleg letörlesztettnek tudhatta műveinek minden anyagi eredményét. Tehetetlenül szemlélhette, hogyan folyt be a könyvkiadóhoz, zeneműkiadóhoz és egyéb vállalathoz, a szerény szerzői jogdíj kifizetése ellenében, gyakran igen tekintélyes pénzösszeg. írók, költők és zeneszerzők indokoltan sokat keseregtek efelett. De nem volt erő, amely a szerzői jogi szabályok gyakorlati alkalmazásának szövevényeiben úgy vezette volna őket, hogy alkotásaiknak eredményeiből emberségesen, viszonylag gondtalanul megélhettek volna. A gazdasági erők harcában az író, zeneszerző és képzőművész volt az aránytalanul gyengébb. Mindaddig, amíg erősebb szervezettség a szerzők körében ki nem alakult, a szerző az értékesítő vállalatok fölényével szemben, az esetek túlnyomó részében, felettébb gyengének bizonyult. Alkotó művészeink maguk a szerzői jog problémáival keveset foglalkoztak. De hiába ismerték a jogszabályok szavát, amely az írók, költők és zeneszerzők kizárólagos jogairól beszélt. Nem mindig használtak ezek a jogszabályok a szerzőknek. Csak formailag állt szemben egymással két egyenlően „szabad” szerződő fél az értékesítő szerződés megkötésénél. Az anyagilag gyenge szerzővel szemben a könyv- és filmvállalat, a színpadi ügynök volt az erős. Ezért túlnyomó esetben a vállalkozó akarata döntötte el a szerződés feltételeit. A kapitalizmus szabad versenyének rend-8