Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Negyedik fejezet. A szerzői jog tartalma: a szerző kizárólagos jogai. Értékesítési jogok
* ' zőtől a nyilvános előadásra, ha az mechanikai készülék vagy alkatrész (gramofonlemez, tekercs, szalag stb.) segítségével történik. Nem elég a lemez, tekercs, szalag stb. beszerzése és vételárának kifizetése. „Aki a szerzőtől jogot nyert valamely zeneműnek gramofonra vagy mechanikai készülékre való átvitelére és ilyen készülék útján való többszörösítésére. forgalombahelyezésére, azt pusztán ezzel kapcsolatban még nem illeti meg az ilyen készülék álTaTvaló nyilvános előadás joga is.” (Legfelsőbb Bíróság 936. | számú elvi jelentőségű döntése.) A zeneművek színpadon kívüli nyilvános előadása a zeneszerzők megélhetésének egyik legjelentékenyebb forrása. Az 1884. évi XVI. törvény 51. §-a szerint „a többszörözve megjelent és áruba 'bocsátott zeneművek nyilvánosan a jogosult beleegyezése nélkül is előadhatók, amennyiben szerzője a mű címlapján vagy annak az elején az előadási jogot magának fenn nem tartotta.” A szerzők szempontjából ez a szabály jelentős hátránynyal járt. A tilalom feltüntetésének elmulasztása a művek engedély nélküli nyilvános előadását tette lehetővé. Ez kedvezőtlenül hatott vissza a zeneszerzők jogdíjainak mértékére. Ezt a kötelező jogfenntartást az új törvény elejtette. A zeneművek egészben vagy részben — színpadon kívül is — csak a szerző beleegyezésével adhatók elő. A nyilvános előadások nagy száma, ellenőrzésének bonyolult volta, a megtorlási eljárás jelentős költségei mind arra mutattak, hogy a jogszabály által biztosított védelem a zeneszerző szempontjából merőben elméleti jelentőségű. Senki sem bírta megállapítani — még kevésbé bizonyítani — hány városnak hány szórakozóhelyén adták elő nyilvánosan valamely zeneművét. Ezen a területen a szerzőknek még fegyelmezettebb összefogására volt szükség, mint a színpadi művek nyilvános előadásával kapcsolatosan. Ezt a szerepet töltötte be 'Magyarországon a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amely ellenőrizte a zenéftető üzemeket. Ezeknek, a zeneművek nyilvános előadására, a szerzői jogdíj befizetése ellenében, engedélyt adott. A szövetkezetnek minden számottevőbb magyar zeneszerző és szövegíró, illetőleg jogutódja tagja, vagy legalább megbízója volt. A szerzői jogdíjak beszedését és egyéb szerzői érdekek védelmét ellátó ilyen szerzői tömörülések kimagasló jelentőségre tettek szert minden országban. Ezért újabban ezeknek a szerzői egyesüléseknek működését az egyes országokban jogszabályok mozdítják elő. [Lásd 57
