Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából

A mu átvételétől számított négy hónapon belül, ha a művet nem tartja alkalmasnak a kiadásra, a kézirat elfogadását meg­tagadhatja és a szerződést egyoldalúan felbonthatja. A rendelet 7. §-ának (1), (2) és (5) bekezdéséből nyilvánvaló azonban, hogy a kiadót ez a jog csak a mű minőségi hiányai ese­tén illeti meg. Abban az esetben, ha a kiadó a mű kiadásától más, a szerzőnek fel nem róható okból kíván eltekinteni, akkor az idé­zett § (5) bekezdése értelmében a szerződést ugyan egyoldalúan felbonthatja, vagyis a mű kiadására nem kényszeríthető, de a tel­jes szerzői jogdíjat köteles megfizetni. (16. P. 31.003/1957. Főv. Bság.) 27. Kiadói ügylet. Szerzői jogdíj n'ém szállítható le azért, mert a szerző a művet csak 80% erejéig dolgozta át. Az elsőfokú bíróság az anyagi jognak megfelelően döntött, amikor az 500.560 1951. O. T. Á. H. számú rendelet 13. §-ára tekin­tettel a kikötött 1000 forint szerj.ői díj összegének helyességét meg­állapította. Ennek további 20° 0-kal való csökkentése csupán azért, mert, a mű csak mintegy 80u f,-ban lett átdolgozva. — nem volna jogszerű, amikor a mű további átdolgozását az alperes szüntette be. mert egyelőre a mű kiadását elhalasztotta. Az átdolgozott mű teljes egészében az alperes rendelkezésére áll, de rendelkezik az átdolgozatlan anyaggal is. Ha tehát az átdolgozást az alperes nem szüntette volna be, akkor a teljes mű birtokában lenne, de az átdolgozott mű részével teljes egészében rendelkezhet és így ezért teljes díjat kell fizetnie. Az elsőfokú bíróság ítéleti döntése tehát megfelel a 98/1951. (IV. 21.) M. T. számú rendelet 7. §-ának (5) be­kezdésében foglalt anyagi jogszabálynak. (Áf. II. 21.494 1956/10. Légi- Bság.) ( 28.JK é p z ő m ű v é s z e t i alkotás többször ösítése. Kártérítés mitekének megállapítása az Szjt. 30. §-a alapján. A szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. tv. 61. §-a úgy rendel­kezik. hogy a képzőművészeti alkotásnak a szerző beleegyezése nélkül való többszörösítése. közzététele a szerzői jog bitorlásának tekintendő. A törvény 65. és 18. §-a előírja, hogy a bitorló pénz­beli kártérítést tartozik adni a sértettnek. A 30. § szerint pedig a kár mennyiségét a bíróság minden körülménynek a figyelembe­vételével — legjobb belátása szerint — állapítja meg. A bíróság e törvényi rendelkezésekig figyelemmel a felperes által érvényesített követelést, mint kártérítési követelést bírálta el és a peres felek között a kár mennyiségére vonatkozó vitát az ügy összes körülményeinek mérlegelésével döntötte el. A felperesnek járó kártérítési összeg megállapításánál végül mérlegelte a bíróság azt a körülményt is. hogy a szóban forgó művészi alkotást ismert nevű művészek készítették. (25. Á. 23.823/1954. Főv. Bság.) 29. Idézés korlátainak átlépése: bitorlás. Az Szjt. kivételes ren­delkezéseinek szoros értelmezése. Versek engedély nélküli közzététele hírlapi cikkben. Az Szjt. 5. §-ának általános szabálya szerint írói műveknek többszörösítése. közzététele vagy forgalombahelvezése a szerző

Next

/
Oldalképek
Tartalom