Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Első fejezet. A szerzői jog mibenléte
szörösítés befejezéséig a művön olyan változtatásokat, amelyek nem sértik annak jogos érdekét, akire a szerzői jogot átruházták. Ez a rendelkezés a mű újabb kiadásaira is áll. A szerző tehát a kiadónak vagy színháznak, vagy más értékesítőnek átadott mű szövegén végezhet változtatásokat, ha úgy véli, hogy az alkotás eddigi tartalma vagy formája módosításra vagy kiegészítésre szorult. Pl. a tudomány állásának módosulása, a szerző politikai meggyőződésében beállott jelentős változás stb. Ennek a személyiségi jogi érdeknek szolgálatában a kiadó vagy színház a szerzőt támogatni köteles. Nem élhet a szerző ezzel a joggal akkor, ha a többszörösítés már be van fejezve, vagy a nyilvános előadás a szerző által elfogadott szöveggel megtörtént [3. § (3) bek.].* Hasonló jellegű rendelkezés az engedély nélküli közzététel tilalma, a mű lényeges tartalmának nyilvános közlése, mindaddig, amíg a lényeges tartalom a szerző beleegyezésével közzétéve nincsen [6. § (1) pont]. Az egész világon ismeretes a párizsi szajnai polgári bíróság 1927. november 15-én hozott ítélete Camoin festőművész Carco író elleni perében. A festőművész darabokra tépte egyik alkotását és a vászonrongyokat a szemétbe dobta. Valaki a szemétből kiemelte azokat és összerakta őket. Az így helyreállított képet Carco író megvette. A bíróság kötelezte az írót. hogy a megvásárolt képet a festőművésznek szolgáltassa ki. Személyiségi jogi jellege is van azon rendelkezésnek, amely a törvény ellenére vagy a szerző és kiadó között fennálló szerződés ellenére eszközölt kiadást tiltja (6. § 3. pont). A szerzőtársak közösen készített művének olyan kiadása is tilos, amelyet az egyik szerzőtárs a többi engedélye nélkül jogosulatlanul jelentet meg (6. § 5. pont). A 6. § 10. pontjában tüzetesen körülírt átdolgozások és átalakítások a szerző engedélye nélkül ugyancsak a szerző személyiségi jogának megsértését is jelentik. Önként értődik, hogy a műből elvenni vagy ahhoz hozzáadni sem szabad a szerző engedélye nélkül. Azon az örökös sem eszközölhet vagy engedélyezhet alapvető változtatást (33. sz. ítélet a függelékben, 54. sz. ítélet ugyanott.) Mindazonáltal az élet gyakorlatában a szerző a művön esz* A külön megjelölés nélkül idézett törvényhelyek a szerzői jogi törvényre utalnak. 16
