Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából
a szöveg alkotóját azok a szerzői jogdíjak, amelyeket az irányításért, tanácsadásért, szakszerű utasításokért kiérdemelt. Változatlanul megmaradt a korábbi rendeletnek azon rendszere, hogy a szépirodalmi műveknél a jogdíj összegét a ténylegesen kiadott példányszám alapján — az ívek számának mértékéhez képest — kell megállapítani. A kiszámításnál az első kiadásnak szerzői jogdíja és a későbbi kiadások szerzői jogdíja között eltérés van. Az első kiadás nál ugyanis élő magyar író prózai, szépirodalmi művénél 5000 példány után kell a szerzői jogdíjat kifizetni akkor is, ha kevesebb példányt jelentet meg bármilyen okból a kiadó. Ez a minimális példány szám az élő magyar költő verses művének első kiadása esetén 3000 példány. A szerzői jogdíjtáblázat a jogdíj csökkenő rendszere szerint készült. Vagyis az élő író prózai műveinél 5000 példányig van megszabva az ívenkénti szerzői jogdíj alsó és felső határa. (Kezdeti tétel.) A verses műveknél pedig az élő magyar író művénél 3000 példányig szabja meg a jogdíjtarifa a szerzői jogdíj mértékét. A verseknél nem ívenként, hanem soronként. A második és későbbi kiadásoknál már a jelentősen alacsonyabb és 1000—1000 példányonként megállapított ívhonorárium kerülhet kifizetésre. A második és későbbi kiadásoknál tehát nem szabad figyelembe venni a korábbi kiadások szempontjából irányadó magasabb díjszabási tételeket, hanem csak azokat a díjszabási tételeket, amelyek olyan példányszámok után vannak megszabva, amelyek a korábbi kiadások példányszámait sorrendben követik. Ha tehát a mű már korábban megjelent 6000 példányban, a hetedik és következő ezer példányok szerzői jogdíjánál csak azok a tételek alkalmazhatók, amelyek a hetedik és további ezer példányok jogdíjai gyanánt a tarifális tételekben fel vannak tüntetve. Visszanyúlni a magasabb tételekre a későbbi kiadásoknál nem szabad. Fenntartotta a rendelet a korábbi rendeletnek azon méltányos rendelkezését, mely szerint élő magyar írók szépirodalmi műveinek kiadása esetén a szerzői jogdíj megállapítása szempontjából a mű 1946. augusztus 1. napja előtti kiadásait nem lehet figyelembe venni. Ezek a régi kiadások nem csökkenthetik a tarifában megjelölt szerzői jogdíjtételeket. A szerzők özvegyeire és egyéb jogutódaira ez a kedvezményes rendelkezés nem vonatkozik. A fordítások élő szerzői a 8. § (5) bekezdése szerint szintén. 140
