Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenkettedik fejezet. Az előadó művész szerepe a szerzői jogban
TIZENKETTEDIK FEJEZET AZ ELŐADÓ MŰVÉSZ SZEREPE A SZERZŐI JOGBAN A szerzői jogról szóló jogszabályok az előadó művész személyével nem foglalkoznak. Mégis az előadó művész a szerzői jogról szóló magyar törvény jelenlegi keretében is bizonyos szerepet kapott. Elvi szempontból az előadó művész (színész, zeneművész, énekművész stb.) érdekeinek védelme kiesik a szerzői jogról szóló szabályok köréből. A mű szerzője mindig bizonyos tartalommal bíró és határozott tormában megjelenő művet alkot. Ez a mű meg van rögzítve és mint alkotás, ismételten többszörözhető, nyilvánosan előadható. Az előadó művész, bármilyen kiváló színvonalon is áll produkciója, sohasem teremt új művet. Azt csak visszaadja, közvetíti, tolmácsolja a közönség felé. Minél nagyobb művészettel közvetíti az előadó művész a szerző alkotását, annál hűségesebben fogja visszaadni az író vagy zeneszerző gondolatát. Nem lehet elvitatni, hogy kiváló zenekari vezetők gyakran a közönség által fel nem ismert, rejtett szépségeket derítenek fel, amikor felfogásukat a mű előadása során érvényesítik. De ez a — kétségtelenül gyakran — rendkívül magas művészi teljesítmény sem lehet több, mint az előadott mű mélységes felismerése és hűséges előadása. A legkiválóbb karnagy sem tehet a szerző alkotásához semmit. A legkiválóbb színész, énekes vagy zeneelőadó művész sem alkot újat. Ilyképpen bármilyen nagy az elismerés az előadóművészek teljesítménye iránt és bármilyen feltétlen a készség az előadó művészek jogainak körülbástyázása érdekében: szerzői jogot az előadó művészeknek biztosítani nem lehet. Törvényünk 8. §-a és annak indokolása azonban ezt a kérdést mégsem tisztázta. Olyan rendelkezést tartalmaz, amely — ismételten olvasható felfogás szerint — sőt a Kúria álláspontja 114 V
