Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizedik fejezet. Munkaviszony és szerzői jog
TIZEDIK FEJEZET MUNKAVISZONY ÉS SZERZŐI JOG Törvényünk nem szabályozza azt a kérdést, vajon a munkaviszony keretében alkotott művek tekintetében a munkavállaló gyakorolhatja-e a szerző kizárólagos jogait, ha a munkaszerződésben a munkáltató azt a maga javára kötötte ki? A szabadalmi jogról szóló törvény 6. §-a ma sincs hatályon kívül helyezve. E jogszabály szerint „állami vagy magánalkalmazásban álló személyek részére az alkalmazást adó állam kormánya vagy a magánvállalat felszólalása esetében megtagadandó a szabadalom engedélyezése, ha a bejelentőnek alkalmazásából vagy állásából folyó teendője volt, vagy szerződése kötelezte őt arra. hogy szakértelmét olyan gyártási eljárások vagy ipari termékek feltalálására használja fel, mint amilyenre a szabadalmat kéri.” Ez a törvény tehát lényeges kivételt tesz azon alapvető elv alól. mely szerint ,,a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg.’’ Ennek a rendelkezésnek indokát itt most nem fejtegetjük. A szerzői jogról szóló törvény ilyen rendelkezést nem ismer. Ha a munkavállaló szerzői jogvédelém alä11 állfPalkotásának szerzői joga a munkáltatót illeti meg: bírói eljárás útján érvénvesíbhető-e az ilyen szerződés? Ügy véljük, hogy ilyen szerződés csak a megalkotott mű kiaknázási lehetőségeit biztosíthatja kizárólagosan a munkáltatónakT- A szerzői jogot azonban a maga egészében szerződésileg a munkavállalói viszony keretében a munkáltató előre — a jövőben megalkotandó művekre nézve — annak ellenére sem ruházhatja magára, hogy a törvény kifejezetten ismeri a jövőben alkotandó művek szerzői jogának átruházására vonatkozó lehetőséget [3. § (2) bek.]. 105