Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Bevezetés
10 változatlanul maradtak volna, az a helyzet állott volna elő, hogy az Unió hatálya alá eső külföldi művek a magyar állam területén az Unió szabályai értelmében (egyezmény 4. és 6. cikke) szélesebbkörű jogokat élveztek volna, mint a hazai művek, amelyekre továbbra is az 1884: XVI. t. cikknek a szerzőkre hátrányosabb rendelkezései maradtak volna hatályban. Ehhez képest az új Szjt. mindazokat az előnyöket, amelyek az Unióhoz történt csatlakozásunk folytán az Unió alá eső nemzetközi forgalomban a szerzők javára érvényesülnek, teljes egészében kiterjesztette a belföldi forgalomra is (min. ind.). Az 1922: XIII. t. cikkbe iktatott berni egyezményt egyes tekintetben kiegészítette a római nemzetközi egyezmény (mely egyébként a berni egyezmény rendelkezéseit vette át). Becikkelyezéséről az 1931:XXIV. t. cikk szól. Ezek a kiegészítő határozmányok azonban általában véve a Szjt.-nek megfelelő értelmezésével a hazai művekre is alkalmazhatók. A Szjt. rendelkezései túlnyomó részben közelebbi megvilágításra szorulnak, s fontos gyakorlati jelentősége van annak, hogy a törvény rendelkezéseinek értelme a törvény életbelépése óta főképen a technika haladása folytán kialakult jogfelfogásra való tekintettel megállapíttassék. E részben különös figyelmet érdemel a kir. Kúria gyakorlata. A kir. Kúria törvény magyarázó és jogfejlesztő tevékenysége kiterjedt a törvényben foglalt egyes kitételek és meghatározások (pl. írói mű, nyilvános előadás stb.) fogalmi körének közelebbi megvonására, — a törvény hézagainak az élet igényeihez és felfogásához mért kitöltésére ott, ahol egyes jogsérelmek (pl. a szerző művének illetéktelen megváltoztatása, az ábrázolt személy arc- és szoborképmásának jogosulatlan közlése) tekintetében a törvény nem tartalmaz megfelelő rendelkezéseket. S akkor, amikor a kir. Kúria ítéleteiben kimondta például, hogy az, aki a szerző művén utólag jogosulatlan változtatást végez, bitorlás vétségét követi el, — vagy hogy, aki arcképet vagy szobrot nem a megrendelő, hanem az ábrázolt személy hozzájárulása nélkül többszörösíti, teszi közzé stb., az a Szjt. 18. §-a szerint büntetendő, — akkor ezekben az ítéletekben nem az történt, hogy a kir. Kúria vétségnek nyilvánított volna oly cselekményt, amelyet a törvény nem állapít meg annak, hanem a kir. Kúria szerint 3 3 Idevonatkozóan fontossággal bírnak a iróniái egyezmény 6/a és 11/a cikkeiben foglalt új határozmányok, az előbbiről a Szjt. 3. §-ánál a szerző személyiségi jogai cím alatt, az utóbbinál a 6. §. 9. pontjánál van szó.
