Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
60 rendelkeznek, amikor is a vevő készülék működésével már nyilván mechanikai előadás történik. Ilyen a rádió és pedig úgy a hangrádió mint a képrádió, amely utóbbi a látás számára közvetít (a rádióhullámos képtávíró s az ennél tökéletesebb távolbalátó rádió), továbbá a telefonhírmondó, a vezetékes képtávíró s a vezetékes távolbalátó készülék. A rádiónál a fülnek vagy a szemnek szóló közvetítés elektromágneses hullámokkal, — a telefonhírmondónál, a vezetékes képtávírónál és távollátónál elektromos vezetékkel történik, szerzőjogi szempontból azonban az utóbbiak a rádióval egy tekintet alá esnek. A római egyezmény 11/a cikke szerint „az irodalmi és művészeti mü szerzőjének kizárólagos joga van arra, hogy művének a nyilvánossággal rádió útján közlését megengedje“. A mi törvényünk pedig — amint azt a kir„ Kúria P. L 1333/1935. sz. alatt hozott elvi jelentőségű ítéletében kimondta, — a 6. §. 9. pontjában ad a szerzőnek kizárólagos jogot arra, hogy művét rádió útján a nyilvánossággal közölje. A kir. Kúria ebben az ítéletében álláspontját következőkép fejti ki. „A törvény szóban levő rendelkezésében (6. §. 9. p.) annak helyes érteleme szerint a mű átvitelét kell érteni minden olyan készülékre, amely készülék a reá átvitt művet mechanikai úton adja elő (reprodukálja). Már pedig a rádiónál a mikrofon előtt elhangzott beszéd, ének, zene hanghullámai a mikrofonban megfelelő áramváltozásokat (áramingadozásokat) idéznek elő, ezeket a leadó által átvett és megerősített áramváltozásokat az antenna mint rádióhullámokat kisugározza a térbe, — a felvevő készülékben pedig az annak antennájára eső ezek az elektromos hullámok áramváltozásokat keltenek, amelyet a fülkagylóban vagy hangszóróban megfelelő hanghullámokat hoznak létre. A fülkagyló s hangszóró tehát a mikrofonnál elhangzott beszédet, éneket, zenét mechanikai folyamat útján adja vissza, s így a műnek rádió útján való közlése nem egyéb, mint a Szjt. 6. §. 9. pontjában említett átvitel oly készülékre, amely azt mechanikai úton visszaadni vagyis előadni képes. A rádió tehát nem pusztán hangtovábbítás, hanem az elhangzott hangoknak mechanikai úton való reprodukálása.“ A kir. Kúria ítéletében idevonatkozóan utal még arra isr hogy amikor a Szjt.-ünket megalkották, a 6. §. 9. pontjánál a törvényhozó a gramofonlemezeket s az akkor elterjedt más mechanikai készülékeket tartotta szem előtt (amelyek-
