Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Harmadik fejezet. Színművek, zenés színművek és zeneművek nyilvános előadása
137 gésben levő zeneszámoknak a színművel kapcsolatos színpadi nyilvános előadása. A Szövetkezet alapszabályainak 13. §-a szerint minden újonnan belépett tag (zeneszerző, szövegíró, zeneműkiadó) köteles egy nyilatkozatot kiállítani, amelyben az öszszes zeneműveinek nyilvános előadási jogát — a 10. §. 2. és 3. bekezdésében meghatározott fenntartásokkal — a Szövetkezetre ruházza át. Ekként a Szövetkezet tagjává vált szerző összes zeneműveinek kizárólagos előadói jogát a Szövetkezet a szerzőtől már a belépés tényénél fogva megszerzi, kivéve a 10. §. 2. és 3. bekezdésében felsorolt művekét. A 10. 2. bekezdése kiveszi ugyanis azokat a zeneműveket, amelyek egy meghatározott mulató vagy színpad részére készültek, továbbá az ily célra megszerzett idegen nyelvű szöveggel bíró zeneműveket; ezeket a műveket a Szövetkezet a közléseire szolgáló lapban az ügyfelei tudomására is hozza. A 10. i§. 3. bekezdése pedig kiveszi az önálló színpadi műveket, amelyek a színpadon kívüli előadás szempontjából egyébként a Szövetkezet védelme alatt állanak. Azok, akik zeneműveket nyilvánosan előadnak vagy előadatnak (vendéglősök, kávéháztulajdonosok, kaszinók stb.) a Szövetkezettől meghatározott összegű jogdíj megfizetése ellenében jogot szereznek a védett zeneművek nyilvános előadására illetőleg előadatására. A jogdíjak révén befolyó tiszta jövedelem pedig meghatározott kulcs szerint a szerzők közt kerül felosztásra s ekként a szerzők megélhetését teszi lehetővé. A Szövetkezet a külföldi hasonló alakulatokkal kölcsönösség alapján összeköttetésben állván, Magyarországra nézve mondhatni az egész kultúrvilág zeneműveinek előadási jogával rendelkezik, s hivatva van Magyarországon megvédeni a külföldi alakulatok tagjainak jogait is, valamint üldözni azok zeneműveinek jogosulatlan előadásait is. Ezek szerint a Szövetkezet lehetővé kívánja tenni a jogdíjat befizető vendéglősöknek, kávésoknak, egyesületeknek annak elkerülését, hogy a zeneművek előadásából kifolyóan bitorlásért felelősségre vonassanak. Kétségtelen ugyanis, hogy a vendéglők, kávéházak, s más nyilvános szórakozóhelyiségek tulajdonosainak maguknak megszerezni azoknak a zeneműveknek nyilvános előadási jogát, amelyeket üzemükben eljátszanak, elénekelnek, — leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék, holott a jogdíj megfizetésével úgyszólván az egész kultúrvilág zeneműveinek nyilvános előadási jogát megszerzik, mert ma már majdnem minden zeneszerző, aki művét nyilvános előadásra szánta, ily ala
