Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Harmadik fejezet. Színművek, zenés színművek és zeneművek nyilvános előadása
132 van örökítve (rögzítve). A törvényünk a védelmet ily előfeltételhez nem köti, bár a törvény miniszteri indokolása utal az egyezmény említett rendelkezésére. A megrögzítésnek kétségkívül nagy jelentősége van, mert enélkül a szerzői jog megsértésének bizonyítása nagy nehézséggel jár. De mivel a bizonyítás lehetősége megrögzítés hiányában is fenforog, ezért törvényi rendelkezés hiányában szerzői jogunk szerint nem lehet a megrögzítést a védelem előfeltételének tekinteni. 51. §. A 8. §-ban felsorolt művek nyilvános előadására, amennyiben azokat színműveknek} zenés színmüveknek vagy zeneműveknek lehet tekinteni — a felhasznált eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül — szintén e művek szerzőjének van kizárólagos joga. A törvény a fordítás, felhasználás, átdolgozás folytán keletkezett színművet, zenés színművet és zeneművet a nyilvános előadás tekintetében is védelemben részesíti. Az, hogy a fordító, felhasználó', átdolgozó a felhasznált eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül rendelkezhetik, azt jelenti, hogy a fordítás, felhasználás, átdolgozás folytán keletkezett művét csak az eredeti mű szerzőjének engedélyével értékesítheti nyilvános előadás útján is. A gyakorlati élet felfogása szerint abban az esetben, ha valamely írói mű (elbeszélés, regény) írója engedélyt ad ily művének drámává átalakításához, akkor az ily engedélyben bennfoglaltnak tekintendő az átalakítás folytán keletkezett színmű nyilvános előadása felett való szabad rendelkezés megengedése is. Ellenkező megállapodás hiányában tehát az eredeti mű szerzőjének engedélyével létrejött átalakítás szerzője egyedül van jogosítva rendelkezni az általa elkészített színmű hol és miként való nyilvános előadása tekintetében (1. 8. §-t). Az ellenkező megállapodás harmadik személyekkel szemben csak akkor joghatályos, ha a megállapodásról tudomásul bír. A még védett színmű fordítója az elkészült fordítás nyilvános előadásának kizárólagos jogával csak akkor rendelkezik, ha a színmű szerzője ezt a jogot a fordítóra ruházta. A mindennapi életben rendszerint az történik, hogy a külföldi színdarab fordításának és előadásának jogát valamely hazai színház vagy színpadi kiadó szerzi meg, s aztán ő bíz meg valamely írót annak lefordításával, amikor is az elkészült fordítás nyilvános előadási jogával a színház illetőleg a szín-
