Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
14 A kir. Kúria a most ismertetett határozataival mélyebb elvi alapot adott annak az álláspontjának, amely még a régi Szjt, idejéből való és a Polgárjogi Határozatok Tárába 58. sz. alatt felvett elvi határozatában nyilvánult meg, s amely szerint az árjegyzék, amely csak a felsorolt áruk csoportosítását és vételáruk feltüntetését tartalmazza, s az abban foglalt szokásos rajzok, amelyek csak az áruk külső alakját ismertetik, — nem tekinthetők szerzői jogi védelem alatt álló műveknek. A kir. Kúriának P. I. 6045/1929. sz. alatt kelt ítélete szerint a szerzői jogi védelem szempontjából a mű fogalma alá esik a szerzőnek valamely művében megteremtett jellegzetes költői alak egymagában is. Ezért senkinek nincs joga az ily alakot a saját egyébként önálló művében felhasználni. (A szóbanlevő esetben Bugyi Sándor író műveiben szereplő s általa megteremtett „debreceni talyigás“ alakjáról volt szó.) A kir. Kúria szerint (P. I. 3172/1932., 4215/1933. stb.) valamely ötlet, gondolat csak annyiban áll szerzői jogi védelem alatt, amennyiben a Szjt-ben említett művek valamelyikében (írói, képzőművészeti, iparművészeti stb. műben) nyilatkozik meg. De egymagában az alkalmazott módszer, stílus, az írói, művészi tevékenység módja és külső megjelenési formája — elvonatkoztatva az alkotás tárgyától, tartalmától — a szerzői jogi védelem körén kívül esik. így a kir. Kúria P. I. 2293i/1933. sz. alatt kelt ítélete szerint annak ellenére, hogy az alperes a rádióujságában átvette a felperes rádióujságának azt a jellegzetességét, mely szerint óránként csoportosítva, vastag vonalakkal elválasztva s az óráknak fekete mezőnyben való feltüntetése mellett közölte az egyes leadóállomások műsorát, — az alperes pusztán e jellegzetes külsőnek átvételével még nem sértette meg a felperes szerzői jogát, mert a felperes rádióujságában szereplő anyag más, mint az alperes által szerkesztett rádióújságé, s utóbbinál a rádióanyag kiválasztása is egész más szempontok szerint történt. A P. I. 4215/1933. sz. ítéletében pedig kimondta a kir. Kúria, hogy bár az alperes az „írja hadnagy“ című színmű színrehozatala alkalmával a díszleteket ugyanolyan lapozható képeskönyv alakban s ugyanoly jellegzetességgel (mesejáték stílusában) állította össze, mint ahogyan a díszleteket a felperes alkotta meg a műve előadása alkalmából, de mivel egyébként a két műnél a díszletképek egymástól teljesen különbözőek, ezért nem forog fenn a felperes műalkotásának tiltott utánképzése. Ugyanezt az elvet mondta ki a kir. Kúria a P. I. 3172/
