F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
vagy az előállítás vagy a használat során mutatkozó előnyöket kell figyelembe venni (mindkét jogalapon történő díjazás tehát ki van zárva). Az újítás alapján gyártott és forgalomba hozott termék a fogyasztó vagy más gazdálkodó szervezet által való felhasználása nem tekinthető hasznosításnak. Az újítót — ettől eltérő megállapodás hiányában — az egyedi átadások esetén minden egyes átadásért megilleti az újítási díj; sőt: az ellenérték nélküli átadás esetén is. Ebben az esetben tehát — a hasznosítással ellentétben — megújuló díjigényről van szó. Az újítási díj eredményarányosan jár; vagyis: csak azzal a feltétellel, hogy van hasznos eredmény, és annak arányában határozzák meg a mértékét. Az újítási díjat az újítást hasznosító, átadás esetén pedig az átadó intézmény köteles fizetni. Az újító tehát a jogszabály alapján mindvégig azzal az intézménynyel van jogviszonyban, ahová az újítási javaslatot benyújtotta. Az újítás átadása esetén az átvevő gazdálkodó szervezet a díjfizetési kötelezettséget szerződés alapján átvállalhatja, és így az újítóval fennálló belső jogviszonyban az átadó helyébe léphet. Az újítási díj megállapításának alapvető módszere az újítási díjszerződés; ennek hiányában az újítót megillető újítási díj megállapítása a bíróság által történhet. A rendelet — a gyakorlatban kialakult átlagok alapján — a hasznos eredmény százalékában meghatározza az újítási díj mértékének kiindulási értékét, amely a díjkulcsnövelő és -csökkentő tényezők figyelembevételével módosítható. A meghatározott alsó határtól lefelé csak akkor lehet eltérni, ha az eredmény (vagy eljárás) kidolgozása az újító munkaköri kötelessége. E ,,jogi fogódzók", támpontok és egyben biztosítékok nyújtása lehetővé teszi az újítók reális igényekre való orientálását, az intézmények felelősségvállalásának bátorítását, a felesleges perek kiküszöbölését, és ennek révén a szerződéskötés és a hasznosítás meggyorsítását. Az újítási díj ,,irányértéke” hasznosítás esetén az egy évi hasznos eredmény öt százaléka, átadás esetén az átadó intézmény által kapott ellenérték huszonöt százaléka (a megfelelő ráfordításoknak az ellenértékből való levonásával). Az újítási díj minimális mértéke hasznosítás esetén az egyévi hasznos eredmény két százaléka, átadás esetén a tíz százaléka. E minimális mértékű díjnál kevesebbet csak akkor lehet megállapítani, ha a megoldás kidolgozása az újító munkaköri kötelessége és nem minősül jelentős alkotó teljesítménynek. Az újítási díj legkisebb összege 500.— Ft. Ez az összeg — ha az újítási szabályzat magasabb határt nem állapít meg — abban az esetben is jár, ha az újítással elért eredmény (vagy eljárás kidolgozása az újító munkaköri kötelessége), és ha a minimálisnál magasabb díj nem indokolt. Az újítási rendelet példaszerűen meghatározza a legfontosabb díjkulcsnövelő és díjkulcscsökkentő tényezőket. Díjkulcsnövelő tényező, ha az újítás a tervidőszak tudományos kutatási és műszaki fejlesztési főirányai körébe tartozik, vagyis az adott időszak legfontosabb kutatási-fejlesztési feladatainak a megoldását segíti elő. Az újítási rendelet kiemelt ösztönzésben részesíti az exportnövelő, illetőleg az importcsökkentő újításokat. 72
