F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás

vagy szervezési jellegű megoldást dolgoznak ki, ez utóbbi újításnak minősülhet, ha a jogszabályban megjelölt egyéb követelményeket is kielégíti. Az újítás további jogi ismérve, hogy a megoldás hasznos eredménnyel járjon. Ez akkor áll fenn, ha hasznosítása vagy átadása pénzben mérhető vagy pénzben nem mérhető előnyt biztosít az intézménynek. Az újítások fogalmi ismérvei között új az a rendelkezés, hogy nemcsak a fo­gyasztói érdeket sértő, jogszabályilag is tiltott minőségromlást okozó megoldáso­kat, hanem azokat sem lehet újításnak tekinteni, amelyek hasznosítása egyéb jog­szabályi tilalomba ütközik (pl. munkavédelmi, tűzvédelmi, biztonságtechnikai, környezetvédelmi előírásba, kötelező hatályú szabványba). Ha a jogszabályok engedélyhez kötik az újításban érintett tevékenységet, ak­kor jogszabályi tilalom címén nem lehet az újítási javaslatot elutasítani. Ilyen eset­ben meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a megfelelő engedélyek megszerzé­sére, és addig az ügyet függőben kell tartani. Új vonás, hogy az újítási rendelet szerint a munkaköri kötelességet nem az újítás fogalmi elemei körében kell értékelni, hanem az újítási díj megállapítása so­rán, mégpedig díjkulcscsökkenő tényezőként. Az újítási rendelet e javaslatokat nem zárja ki az újítás köréből. Ezáltal lehetőség nyílik, hogy újításként fogadják el olyan dolgozók javaslatát is, akiknek munkaköri kötelességük a műszaki fejlesz­tés (ún. „mérnöki újítások”). Meg kell jegyezni, hogy az újítási rendelet nem tartalmaz olyan korlátozó sza­bályokat, amelyek korábban a „beruházási újítások” tekintetében ismertek voltak. Ez utóbbi újítsokra is az általános rendelkezések az irányadók. A beruházási újítások hasznos eredményén általában azt a nyereséget vagy megtakarítást kell érteni, amely a kivitelezőnél vagy a beruházónál a kivitelezési költségek csökkentése vagy a létesítmény használati értékének növelése révén mu­tatkozik. 3. Az újító Az újítás szerzősége szempontjából annak van jelentősége, hogy az adott intéz­ményhez benyújtott, a megoldást tartalmazó újítási javaslatot ki dolgozta ki. A vi­szonylagos újdonság és a hasznos eredmény követelményéhez hasonlóan ez a kate­gória is relatív jellegű, vagyis csak az adott intézmény viszonylatában, annak keretében vizsgálandó. (Nincs tehát általában újítás, csak konkrét újítási javaslat meghatározott, konkrét intézménynél.) Ennek megfelelően elvileg nincs kizárva, hogy lényegében azonos megoldást többen egymástól függetlenül kidolgozzanak, és így az egyes intézményekben kü­lönböző javaslattevők minősüljenek újítóknak. Újító csak természetes személy (ember) lehet, kollektíva (pl. brigád, gmk) nem minősülhet újítónak. Nincs azonban akadálya annak, hogy a brigád nevét az újítási naplóba feltüntessék, illetve hogy a brigádvezetőt a többi újítótárs képvise­letére felhatalmazzák. Újító intézményi dolgozó vagy külső személy, belföldi vagy külföldi egyaránt lehet. Külső személynek azonban az újítási javaslat máshol törté­67

Next

/
Oldalképek
Tartalom