F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
jog szabályai, illetőleg külföldi bejelentő esetén a hazai jog szabályai szerint. A joggyakorlat azonban megengedi a szabadalmazást jogképességgel nem rendelkező pjt-k és gmk-k számára is; ezek a polgári jog szabályai szerint közös név alatt szerezhetnek jogokat. Különös feltétel, hogy az, aki szabadalmat igényel, a feltaláló vagy annak jogutódja legyen. Ezt deklarálni, illetve igazolni kell. Ha többen alkották a találmányt, két eset lehetséges. Ha közösen, egymásról tudva, egymással együttműködve alkották meg a találmányt, a szabadalom a feltalálókat, illetve jogutódaikat közösen, meghatározott eszmei hányadrészek szerint illeti. Ha többen, egymástól függetlenül (pl. különböző országokban) alkották meg lényegében ugyanazt a találmányt, a szabadalom azt a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be az OTH-hoz. A feltalálók és a szabadalmi igények rangsorolásakor tehát nem a korábbi feltalálás, hanem a korábbi elsőbbségű bejelentés ténye a döntő (bejelentői elv). E szabály természetesen csak arra az esetre vonatkozik, ha a korábbi elsőbbségű bejelentésben megjelölt feltaláló is megalkotta ugyanazt a találmányt az esetleges korábbi feltalálótól függetlenül. A kutató-fejlesztő tevékenység zömmel munkaviszony keretében folyik, ezért kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a létrejövő találmányok milyen esetben minősülnek szolgálati jellegűnek. A találmány szolgálati jellegét az alábbi három kritérium alapulvételével kell megállapítani: a) fennállt-e munkaviszony vagy más jogviszony a munkáltató és a feltaláló között a találmány megalkotásakor?, b) ez a munkaviszony vagy más jogviszony olyan volt-e, hogy a feltalálónak új megoldásokat kellett kidolgoznia?, c) a találmány abba a tárgykörbe tartozik-e, amelyben a feltalálót ilyen kötelezettség terhelte? A találmány csak akkor minősíthető szolgálati jellegűnek, ha megalkotása idején a feltaláló és valamely munkáltató között munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony állt fenn. Döntő az a körülmény, hogy a találmánynak a szabadalmazhatósághoz szükséges szintű kidolgozása munkaviszony vagy egyéb jogviszony keretei között történt-e. Munkáltatón az állami vállalatot és az állam más önállóan gazdálkodó vagy költségvetési szervét, szövetkezetét, szövetkezeti vállalatot, társadalmi szervezetet és egyesületet, ezek vállalatát, továbbá mindazokat kell érteni, amelyek dolgozókat munkaviszony vagy munka végzésére irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztathatnak, így magánmunkáltatókat (gmk, pjt, kisiparos) is. A munkaviszony a Munka Törvénykönyvében foglaltak alapján létrejött, munkavégzésre irányuló jogviszony. A munkaviszony lehet főállás, részfoglalkozás, másodállás és mellékfoglalkozás függetlenül attól, hogy határozott vagy határozatlan időre létesítették. Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony főálláson kívüli foglalkoztatás, polgári jogi szerződés (megbízás, vállalkozás stb.) továbbá 35
