F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - I. Az iparjogvédelem fogalma és kapcsolata a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatával
A társadalmi-gazdasági környezet azonban alapvetően meghatározza e tevékenység háttérfeltételeit (alkotópotenciál, gazdaságirányítási rendszer, műszakipénzügyi adottságok, információs rendszer, szakembergárda stb.) és érdekeltségi mozgatóit, ezért a fejlesztés folyamatos, makroszintű irányítást, társadalmi, gazasági, és politikai ráhatást igényel. Az iparjogvédelem területén valamennyi központi és helyi, állami és társadalmi szervnek — ezek között az MTA-nak is — vannak feladatai, mivel az ágazati (területi) iparjogvédelmi politika a gazdaságpolitika (műszaki fejlesztési, innovációs politika) egyik alrendszere, hatásos eszközkészlete. E sokrétű iparjogvédelmi szervező-, irányítómunkát az OTH mint az iparjogvédelem „funkcionális rendszergazdája” koordinálja. Az innovációs folyamat intenzitása közvetlenül függ — többek között — a találmányok és újítások számától, értékétől, valamint attól, hogy mekkora a találmányok, újítások létrehozatala és gyakorlati alkalmazása közötti időintervallum. A találmányi és újítási tevékenységen alapuló innovációs folyamatok tartalma lényegében az új technika társadalmi elsajátításának egyik módjaként értelmezhető, amely szellemi (intellektuális) és anyagi (materiális) elsajátításként valósul meg. A találmányok és újítások szellemi elsajátításának alapvető lépését a megoldást megalkotó feltaláló, illetve újító teszi meg, ezt követi az információ formájában megjelenő alkotás minősítése (a szabadalmi eljárásban, illetve az újítás elbírálása során), az információ eljuttatása a szakmai közvéleményhez, s az oktatás és képzés révén a műszaki-szakmai köztudat részévé tétele. Alapvető lépés az anyagi elsajátításban, az új technikának a termelésbe történő behatolásában: az újítás, a találmány első megvalósítása valamely gazdálkodó szervezet által, termék vagy eljárás formájában; ezt követheti annak széles körű alkalmazása, forgalomba hozatala és a fogyasztóhoz való eljuttatása. Az innovációs folyamatok kibontakozásának, az új technika kettős társadalmi elsajátításának fontos befolyásoló eszköze az iparjogvédelmi tevékenység, amely lényegében az innováció szervezésének egyik alrendszere, pragmatikus kezelési mechanizmusa, infrastrukturális tényezője, illetve a gazdasági verseny intézményi rendszerének a része. Az iparjogvédelem kategóriái segítséget nyújtanak a gazdálkodó szervezetekben folyó kutatás-fejlesztés, termelés és értékesítés megszervezéséhez, fontos eszközei a termékszerkezet korszerűsítésének, a gazdasági hatékonyság növelésének alapját képező szellemi vagyon, szellemi tőke védelmének, kiaknázási lehetőségei fokozásának. Az iparjogvédelem különösen fontos szerepet játszik a külgazdasági kapcsolatokban, a szellemi termékek és az azokat megtestesítő áruk exportjának piacvédelmében, ezért fontos piacszerző, -megtartó, -fejlesztő eszköz. Az iparjogvédelmi munka jelentőségére való tekintettel a Tudománypolitikai Bizottság irányelveket adott ki annak fejlesztéséről. (Megjelent a Magyar Közlöny 1979. évi 47. számában.) A gyakorlatban alkalmazható műszaki megoldású szellemi alkotásokkal kapcsolatos akadémiai eljárás szabályozásáról külön MTA-22
