F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - II. Növényfajták
kotó tevékenységnek — megfelelő oltalmáról és össztönzéséről, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Az új növényfajták jogi oltalmának a kialakulása azonban Magyarországon is csak hosszú idő után követte az ipari találmányok oltalmára vonatkozó szabályozás elfogadását. Az 1895. évi első magyar szabadalmi törvény — a kor szabadalmi törvényhozásával összhangban — az ipari találmányokra volt „modellezve”, az új növényfajták tekintetében természetszerűleg semmiféle rendelkezést nem tartalmazott. Az új növényfajtákra vonatkozó speciális rendelkezések először a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvényben (Szt.-ben) jelentek meg, amely külön fejezetben — mintegy a szabadalmi jog „mutánsaként” szabályozta az új növényfajták jogi oltalmával összefüggő kérdéseket. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szabadalmi joggyakorlat már ezt megelőzően hajlott arra, hogy az új növényfajtákat az ipari találmányokhoz hasonlóan szabadalmi védelemben részesítse. A hetvenes évek végétől a növénynemesítés terén is egyre fokozódó jelentőségűvé lettek a nemzetközi kapcsolatok. Nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdaság fajtaigénye nagyobb a hazai növénynemesítés kibocsátó kapacitásánál, és ezt a viszonylagos fajtahiányt külföldi fajták honosításával lehet pótolni. Másrésztaz erőteljes magyar fajtaelőállítási tevékenység szükségessé tette a magyar nemesítési eredmények külföldi oltalmi feltételeinek a javítását. A fajtaváltás meggyorsulása ugyanis a nemzetközi munkamegosztást soha nem tapasztalt méretűvé fejlesztette, s ennek eredményeként a nemesített növényfajták országok közötti forgalma megnőtt. Ennek megfelelően Magyarország a hetvenes évek végétől fokozódó érdeklődést kezdett tanúsítani az új növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény és az annak keretében létrejött unió („UPOV”) iránt, majd 1983-ban csatlakozott az egyezményhez. Az egyezményhez való csatlakozással párhuzamosan folyt 1983-ban a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény módosítása, amelynek keretében megtörtént az új növényfajták oltalmára vonatkozó rendelkezések továbbfejlesztése is az UPOV egyezménnyel teljes összhangban. A szabadalmi oltalom mellett kialakult hazánkban is a növényfajták állami minősítésének a rendszere, amelynek célja a fajta felhasználóinak és a fogyasztóknak az érdekvédelme a csak a legjobb fajták köztermesztésének a biztosításával. A köztermesztésbe vételhez a fajták állami minősítése kötelező, a szabadalmazás nem. A külföldön is érvényesíthető elsőbbségi jogot azonban csak a szabadalmi bejelentés biztosítja. Az állami minősítés során nagy jelentőségűek a fajta előnyösebb gazdasági tulajdonságai, szabadalmi szempontból azonban ezeknek nincs döntő súlyuk. A növényfajtákra vonatkozó szabadalmazhatósági feltételek eltérnek az „ipari-műszaki” találmányokra vonatkozó szabadalmazhatósági követelményektől, amit a növényfajtáknak mint élő szervezeteknek a sajátosságai indokolnak. Akkor szabadalmazható a növényfajta a speciális szabályozás szerint, ha megkülönböztethető, új, egynemű, állandó és lajstromozható fajtanévvel látták el. 213
