F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - I. Biotechnológia

pl. abban az esetben, ha különösen nagyértékű új mikroorganizmusra vagy ennek alkalmazására vonatkozik a találmány, mivel ezt a mikroorganizmust letétbe kell helyezni, illetőleg a szabadalmi eljárás egy adott szakaszában bárki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ugyanez vonatkozik a biológiai kutatásban vezetőszerepet játszó más anyagokra (génfragmentumok, mRNS, egyedi sejtvonalak stb.) is.

Végül — a teljesség kedvéért és elméleti érdekessége miatt — említést kell tennünk azokról az amerikai jogterületen megfigyelhető próbálkozásokról, amelyek egyes biotechnológiai eredmények szerzői jogi védelmére irányulnak (L. I. P. Cooper idézett könyvét).

Ennek a törekvésnek a jegyében felvethető, hogyha az 1976. évi szerzői jogi törvény értelmében oltalmazni lehet egy hangfelvételt, miért ne lehetne ilyen igénynyel fellépni egy „fehérjefelvétel” esetében, amely a génben — valószínűleg az eddig ismert leghatékonyabb mechanizmussal — tárolt információ kifejeződésének a terméke. A jogosulatlan másolatkészítésre jellegzetes példát szolgáltatna az a bitorló, aki a más alkotását képező mikroorganizmust tenyészti azzal a következménnyel, hogy a mikroorganizmus ,,másolja” önmagát. Még számos analógia sorolható fel a szerzői jogi védelem indokoltságának alátámasztására, alapvetően a génszekvencia és a számítógépprogram összehasonlítása alapján. Nem hivatalos tájékoztatás szerint az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatala elutasítaná génszekvenciák, DNS-molekulák és organizmusok lajstromozását, de géntérképekre elismerné a szerzői jogokat. (Ez azonban nem akadályozna senkit a géntérképpel jellemzett DNS-molekula előállításában). I. P. Cooper megfogalmazásában: ,,Bár a szerzői jogi törvény a jövőbe tekint, a törvényhozás története nem szentesíti a szerzői jog bevonulását a molekuláris biológus petri-csészéjébe.”

209