F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - I. Biotechnológia
gítségével irányítható objektumoknak mint találmányoknak a tárgyai számára biztosították — meghatározott feltételek kielégítése esetén — a szabadalmazhatóságot. A nemzetközi iparjogvédelem területén hasonló helyzet alakult ki. Még a viszonylag új, 1970-ben létrehozott és 1978. januárjában hatályba lépett Szabadalmi Együttműködési Szerződés sem kötelezi ún. nemzetközi kutatás vagy elővizsgálat végzésére a megfelelő nemzetközi szerveket, ha a találmány tárgya új növény- vagy állatfajta. A tudományt a gyakorlattól hosszú időn át elválasztó falnak századunk második felében való fokozatos leomlása és a fejlett országokban bekövetkezett eltűnése azonban szükségszerűen módosulásokat eredményezett egyes szabadalmazhatósági kritériumok (pl. az újdonság) értelmezésében. Továbbá: mivel a biotechnológia anyagi eszköztárából legkorábban a mikroorganizmusok alkalmazásán alapuló eljárások, majd maguk a mikroorganizmusok „nyertek bebocsátást” a szabadalmazható találmányok kategóriájába, indokolt néhány idevágó kérdéssel is megismerkedni. Foglalkozunk végül a biotechnológiai találmányoknak a — szabadalomtól különböző — lehetséges oltalmi formáival. 2. Meggondolások a megoldás újdonságával kapcsolatban, különös tekintettel a publikáció elsődlegességén alapuló kutatói magatartásra A szabadalmazható találmányok iránt támasztott egyik alapvető követelmény, nemzeti és regionális szinten egyaránt, az abszolút újdonság feltételének a kielégítése. A találmánynak a bejelentési napot megelőző nyilvánosságra jutása arra vezethet, hogy a szabadalmi bejelentést elbíráló hivatal a találmány tárgyát a technika állásához tartozónak tekinti, és újdonság (és egyes országokban ezenkívül feltaláló tevékenység) hiánya miatt arra nem ad szabadalmat. Van példa arra, hogy a szabadalmi hivatal kivételként kezeli a feltaláló vagy jogutódja által végrehajtott nyilvánosságra hozatalt, ha attól számított meghatározott időn („grace period” = türelmi idő) belül szabadalmi bejelentést tesznek. A nemzeti szabadalmi törvények többsége azonban nem tartalmaz hasonló rendelkezéseket. (Ennek esetleg az lehet az oka, hogy az alapvető nemzetközi iparjogvédelmi egyezmény, a Párizsi Uniós Egyezmény is hallgat a kérdésről.) A probléma elsősorban a kis- és középipart, valamint az egyéni feltalálót érinti, amely, illetőleg aki tájékozatlansága folytán nyilvánosságra hozza találmányát, mielőtt tudatára ébredne egyrészt annak szabadalmazható voltára, másrészt arra, hogy a nyilvánosságra jutás újdonságrontó hatású. Pontos statisztikai adatok ismerete nélkül is előrelátható, hogy a tudományosműszaki forradalom kibontakozásával nőni fog egyrészt a tudományos közösségek érdekeltsége a felfedezések, kutatási eredmények megvitatásában és mielőbbi közzétételében, másrészt a köz érdeklődése a tudományos fejlődésről való tájékoztatás iránt, főként a kutatásoknak a költségvetés terhére történő finanszírozása esetében. A „grace period” nak a közeljövőben való bevezetése tehát indokoltnak és szükségesnek látszik. A „grace period” szorgalmazásával kapcsolatos törekvések nemzetközi szinten már korábban is mutatkoztak. 193
