F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom
döntést, amely a kutatást más, több reménnyel kecsegtető irányba tereli.) Előfordul a gyakorlatban vállalkozási típusú kutatási szerződés is, amikor is a kutatót csak meghatározott eredmény elérése esetén illeti meg a díj. Erre inkább a gyakorlathoz közelebb álló kutatási szintek esetén kerül sor, amikor a pozitív eredmény esélyei erősebbek, vagy a magasabb összegű díjazás ösztönzi a kutatót ilyen kockázat elvállalására. Egyik legfejlettebb variánsa a kutatási szerződéseknek a kutatási társasági szerződés. A társasági szerződés rugalmas keretet biztosít a közös célra irányuló tevékenység megszervezésére, megfelelő „munkamegosztásra” ad lehetőséget. A gyakorlatban — ha nem is gyakran — találkozunk olyan társasági szerződésekkel, amelyek a különböző „profilú” kutatók együttműködését szervezik (ilyen kutatási kooperációs szerződésekre a KGST jogi értekezlete is kidolgozott ún. mintaszerződéseket), s olyanokkal is, amelyekben mind a kutatási eredmény reménybeli felhasználója, mind a kutató társul. A szocialista országok közül Magyarország az elsők közé tartozik, ahol felismerték a szerződéses kutatás jelentőségét, s ez jogalkotásunkban is tükröződik. Már a gazdasági reformot megelőző időszakban is alakultak ilyen szerződéses kapcsolatok, elsősorban az akadémiai intézetek gyakorlatában, s éppen az MTA kezdeményezése vezetett — a heterogén gyakorlat egységesítése érdekében — az 1/1968. OMFB. sz. rendelet kiadásához, amelyben a kutatási-fejlesztési szerződések általános feltételeit tették közzé. Az említett rendelet elveit és koncepcióit megőrizve, a Ptk. 1977. évi módosítása során a kutatási szerződésekre vonatkozó szabályok magasabb jogforrási szintre kerültek. A kutatási szerződések hatályos magyar szabályozása többlépcsős. A Ptk. 412—414.§-ai rögzítik ezeknek a szerződéseknek a legfontosabb feltételeit. A gazdálkodó szervezetek között létrejövő kutatási szerződésekre vonatkozó részletesebb feltételeket a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet tartalmazza, de találunk néhány szűkszavú előírást a társasági-társulási szerződésekre vonatkozó jogszabályokban (1978. évi 4. tvr. 47—48.§-ai) is. A hatályos szabályokhoz néhány megjegyzés: Nem tekinthető szerencsésnek, hogy a jogalkotó a kutatási szerződésekre vonatkozó szabályokat a vállalkozási szerződések körében helyezte el. Amint erre utalunk, a kutatási szerződések — hazai és külföldi — gyakorlatában a megbízási jellegű szerződések a tipikusak. Mindenesetre a Ptk. előírásai lehetővé teszik a díjazáshoz való jog kikötését a kutatási tevékenység eredménytelensége esetén is. A hatályos szabályozás is fenntartotta a kutatási szerződésekre vonatkozó előírások hangsúlyozottan diszpozitív (nem kötelező) jellegét. Ezért a szerződő felek elvileg a jogszabálytól eltérő szerződési feltételek meghatározására is jogosultak. A kiterjedt kutatási szerződési praxissal rendelkező szervezetek (főként az „állami” megbízók) igen sokszor kialakítják az ilyen szerződésekben alkalmazandó általános szerződési feltételeiket. Ezek részben megkönnyítik a szerződéskötést, részben — egyoldalúságuk miatt — bizonyos veszélyeket rejtenek magukban. (Hazai gyakorlatunkban pl. az OMFB alakította ki a kutatási megbízásokkal kapcsolatos általános szerződési feltételeit; ezek közül egyesek vitathatóak.) 176
