F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - IV. A találmányok oltalma külföldön és az ezzel összefüggő nemzetközi együttműködés

tók publikációorientáltsága és a szabadalmazáshoz megkívánt titokorientáltság között feszülő ellentéteket.

Az újdonság megítélésébe egyes országokban belejátszanak még egyéb szempontok is (pl. egyes országokban bármely korábbi közlemény, de csak a belföldi nyilvános használat újdonságrontó).

Az újdonságon kívül több ország (főként a KGST-tagországok) szabadalmi törvénye megköveteli, hogy a találmány műszaki vagy egyéb haladást, hasznosságot, pozitív hatást jelentsen, azaz hogy az újdonságban kifejeződő változás fejlődést képviseljen.

Csaknem általános viszont, hogy a szabadalmazható találmánytól megkövetelik a feltalálói tevékenységet (ne legyen nyilvánvaló, lényegesen különbözzön). Ez a minőségi ismérv azt fejezi ki, hogy az olyan megoldás nem lehet találmány, amely kézenfekvő, egyszerű, mindennapos szerkesztői fogásként a technika állásából levezethető. A szabadalmazható találmánynak ugyanis meg kell haladnia azt a teljesítményt, amely az átlagos szakismeretű szakember számára a technika állása alapján nyilvánvaló, kézenfekvő, előrevárható, nem meglepő, a mérnöki köteles tudáshoz tartozó.

Ez a minőségi követelmény a szabadalmi kizárólagos jog természetéből adódik. A szabadalmi jog ugyanis nemcsak ösztönző, hanem versenyszabályozó szerepet is betölt, ezért ami oltalom a jogosultnak, az tilalom a versenytársainak. A versenytársak hasznosítástól való eltiltása azonban társadalmilag csak a lényegesen új, nem várt hatást, ugrásszerű fejlődést képviselő, az ismertektől lényegesen különböző találmányok esetében fogadható el. Az árutermelés és az áruforgalom fejlődését „gúzsba kötné”, és alkotó teljesítmény nélküli jövedelmeket eredményezne, ha olyan kézenfekvő, a technika állásából egyenesen adódó, nyilvánvaló, egyszerű műhely variánsokra is meg lehetne szerezni a szabadalmi oltalmat, amelyek bárkinek eszébe juthatnak a termelés természetes menetében.

A szabadalmazhatóság általános feltételeinek megfelelő egyes találmányok sem szabadalmazhatok, ha a szabadalmi törvények kizárják azokat az oltalomból.

Szinte minden szabadalmi törvény kizárja az oltalomból a közrendbe ütköző (jogellenes, erkölcstelen, antiszociális, antihumános stb.) találmányokat. A kizárás speciális esetei három csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartoznak azok az esetek, amelyeket értelmező kizárásnak lehet nevezni, amikor a kizárás olyan szellemi alkotásokra (pl. szerzői jogi mű, felfedezés, tudományos elmélet, matematikai módszer, számviteli rendszer, játékszabály, sebészeti, gyógyászati, diagnosztikai eljárás) vonatkozik, amelyek az általános szabadalmazhatósági kritériumoknak egyébként sem felelnek meg, ezért e rendelkezés nélkül sem lennének szabadalmazhatok. Ebben az esetben tulajdonképpen nem valódi kizárásról van szó, hanem a kizárás formájába öltöztetett törvényes értelmezésről.

A második csoportot az iparpolitikai és -biztonsági megfontolásból való kizárások alkotják. Ide sorolhatók mindenekelőtt a vegyi úton előállított termékek, gyógyszerek, élelmiszerek, amelyek termékként nem szabadalmazhatok, előállítási eljárásuk azonban oltalmazható. Ez a kizárás ma még több országban érvényesül (Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Brazília, Kína, Szovjetunió, Cseh-130