F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - IV. A találmányok oltalma külföldön és az ezzel összefüggő nemzetközi együttműködés
A publikációs szerződés elmélete szerint a szabadalom célja a találmány nyilvánosságra hozatalának az előmozdítása; a szabadalmi oltalom nélkül a találmány titokban maradna, azt a feltaláló csak a szabadalom ellenében — mintegy társadalmi szerződést kötve — tárja fel. Az ösztönzési elmélet szerint a szabadalom célja a tudomány és a technika haladásának az előmozdítása azáltal, hogy az új találmányok kizárólagos hasznosításából adódó többletnyereség biztosításával ösztönzést ad az új termékekkel és eljárásokkal összefüggő tőkebefektetésekhez; ezek nem lennének kifizetődőek, ha az új találmányokat mások is szabadon hasznosíthatnák. 2. Nemzetközi fejlődés Az egyes országok területére korlátozott hatályú nemzeti szabadalmi rendszerek létrejöttével párhuzamosan kialakult az igény arra, hogy az e rendszereket összekötő, az azok között közvetítő nemzetközi mechanizmus épüljön ki. E célból kialakultak univerzális (elvileg bármely állam számára nyitott) és regionális (partikuláris), azaz csak egy-egy országcsoport számára nyitott nemzetközi iparjogvédelmi egyezmények. Ezek az egyezmények némileg oldják a jogrendszerek nemzeti jellegéből és a gazdasági folyamat nemzetköziségéből adódó ellentétet. Az univerzális nemzetközi iparjogvédelmi egyezmények között az első és legalapvetőbb a Párizsi Uniós Egyezmény, amelyet 1883-ban kötöttek, és azóta többször, legutóbb 1967-ben Stockholmban modernizáltak. A Párizsi Uniós Egyezménynek ma már mintegy 100 tagországa van, közöttük Magyarország is, 1909 óta. Alapvető elvei: a külföldieknek a belföldiekkel azonos jogi helyzetét biztosító egyenlő elbánás elve és a hazai elsőbbség megőrzését lehetővé tevő uniós elsőbbség. A Párizsi Uniós Egyezmény mellékegyezményeiként a 70-es évektől négy szabadalmi vonatkozású nemzetközi megállapodás jött létre: a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT), a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozásra (NSZO) vonatkozó Strasbourgi Megállapodás, a mikroorganizmusok letétbe helyezése kapcsán kötött Budapesti Szerződés és az új növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény (UPŐV). Az említett univerzális szabadalmi egyezmények gondozása a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO), az ENSZ iparjogvédelmi és szerzői jogi kérdésekben illetékes szakosított szervezetének a hatáskörébe tartozik. A nemzetközi egyezmények nem teremtettek „világszabadalmat”; ezek alapvetően arra irányulnak, hogy az egyes nemzeti szabadalmi rendszerek között egy közvetítő, a külföldi szabadalmazást elősegítő jogi-szervezeti mechanizmust hozzanak létre, és bizonyos mértékű jogegységesítő hatást is kifejtsenek. Napjainkban pedig a WIPO keretében folyó szabadalomjogi összehangolás kapcsán egyre erőteljesebb igény mutatkozik arra, hogy a szabadalmi jog egységesítése a fontosabb kérdésekben megvalósuljon. Az univerzális nemzetközi szabadalomjogi egyezmények mellett létrejöttek regionális, egy-egy országcsoportra vonatkozó egyezmények is. Ezek közül a magyar találmányok védelme szempontjából a legfontosabbak az 126
