Gazda István: Az ipari know how - OMKDK Műszaki fejlődési áttekintések 3. (Budapest, 1969)

III. A know how jellege

fontosabb példák a már említett műanyagosszétételek egy jelentős része /főleg az azokban lévő adalékok, gyorsítók, lágyítók, stb. minősége, mennyisége/, e^yes katalizátorok mibenléte /azok anyaga, s^emcsenagysága, szemcseeloszlása/, stb.

Á felhozott példák természetesen n&tr. azt jelentik, hogy akár műanyagokra, akár katalizátorokra vonatkozólag nem találkoznánk igen sok szabadalommal. Ha a szabadalom tárgya a végterméken felismerhető, úgy a szabadalmaztatás észszerű megoldás. Ilyenkor is igyekeznek azonban annak leírását úgy megfogalmazni, hogy legalábbis az optimális eredményt csak hosszasabb kisérletezéssel lehessen elérni. Ha azonban a végterméken való feliamerhetőség nem forog fenn, úgy ezen anyagösszetételek szabadalom helyett tipikusan ipari titkot képeznek.

wJjS&égQfi&fllás

A 2. a-e/ pontokban tárgyalt know how jellegek és az ilymódon felállított öt csoport annak bemutatására alkalmas, hogy a különféle jellegű műszaki ismereteknek milyen széles skálája képezhet adott esetben know how-t. Nyilván lehet e csoportok számát is növelni* Így pl* beszélhetnénk bonyolultabb berendezések, készülékek összeszerelésénél un. szerelési know how-rál /13, p. 116-9./.

Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy e csoportok nem szolgálhatnak a különféle know how-k szigorú felosztására azok jellege szerint* Egyfelől a csoportok közötti határok gyakran elmosódnak ugyanis, másfelől pedig néha az egyes csoportokba tartozó rész-know how-k öszszessége képez csupán teljes ismeretet. így pl. utaltunk arra, hogy a konstrukciós és a tervezői know how közötti határ gyakran elmosódott, hogy gyakran az anyagösszetételi és az eljárási know how együttesen képez egészet, továbbá, hogy az eljárási know how-nak mintegy kiegószitője az üzemviteli know how, stb.

Tény az, hogy minél összetettebb a teljes know how, annak részei minél többféle csoportba tartoznak, annál szélesebbkörü tapasztalat szükséges annak kialakitásánoz, annál többféle szakember együttes ismerete segitségével alakul az csak ki. Mint a későbbiekben látni fogjuk, az un. ’’komplex knew howM /bővebben ld. IV-V. fejezet/ az, amely eféle, szinte külön, komplexnek nevezhető további csoportot alkot, és éppen az ilyen jellegű know how-nak van a legnagyobb gazdasági értéke is.