Gazda István: Az ipari know how - OMKDK Műszaki fejlődési áttekintések 3. (Budapest, 1969)
III. A know how jellege
is, hogy e megoldások melyike képeshet know how-t. Az első feladat egyszerű: tervezzünk adott ürtaxtalmu, beömlő- és kiömlő nyílással ellátott edényt. E feladat megoldását ábrázolja az 1. ábra. £ megoldás • a konstruktőr számára nyilván nem jelent komolyabb feladatot, a szóbanforgó tervezés teljes mértékben a szakértő köteles tudásához tartozik. Még az sem jelent lényeges különbséget, ha a feladatot azzal nehezítjük, hogy a ki- és beömlő nyílások úgy legyenek méretezve, hogy állandó nyitvatartásuk esetén is megfelelő folyadékszintet lehessen az edényben biztosítani. Itt tehát know how-ról nem beszélhetünk, ilyen méretezési feladatok megoldását általánosan tanítják. A második feladat esetében necsak az első feladat szerinti edényt terveztessük meg, hanem az edénybe szintmérő műszert is építtessünk be. 5 feladat megoldása látható vázlatosan a 2« ábrán. Tekintve, hogy szintmérő műszerek ismertek, ilyen műszerek beépítése szintén a szakértő általános tudásához tartozik, az -know how-t nem képez. Más kérdés az, hogy egy különleges szintmérő önmagában esetleg képezhet szabadalmaztatható találmányt. A harmadik feladat esetében a második feladat szerinti, szintmérővel la ellátott edényhez terveztessünk olyan vezérlőberendezést, amely a szintmárő segítségével a be- és kifolyó folyadékmennyiségeket szabályozza. £ feladat megoldását mutatja vázlatosan a 3» ábra. Kérdés, hogy e vezérlőberendezés tervezése know how-t képez-e? Nem valószínű, legaláobis ami annak méretezését illeti. Maga a vezérlőberendezés megoldása ennek ellenére lehet azonban találmány. Mi képezhet akkor adott példák esetében know how-t? 1. ábra 2, ábra *3 3« ábra
