Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)
XI. Reklámgrafika
Válasz az 1. kérdés második bekezdésére Az Eljáró Tanács ezt a kérdést az 1992. évi budapesti telefonkönyv alapján vizsgálta, mivel a felperes keresetében ezt a kiadást jelölte meg. A magyar 1992. évi telefonkönyv 1584 oldal terjedelmű, amelyből az 1-41. oldalon a magyarországi távbeszélő és távközlési szolgáltatások köréből találhatók információs anyagok. Ezek olyan tipográfiai elképzelések megvalósításaként kerültek a kiadványba, amelyek egyéni, eredeti jelleget viselnek magukon. Összehasonlítva ezt a kiadványt a fentiekben hivatkozott svájci kiadványokkal, bizonyos hasonlóság kizárólag abból a körülményből ered, hogy a magyar kiadvány is közli azokat az információs anyagokat, amelyek a telefonkönyv anyagához feltétlenül szükségesek, s melyek tulajdonképpen minden telefonkönyv részét kell, hogy képezzék. Ez az anyagrész viszont sem elrendezésében, sem grafikai és más illusztrációs megoldásaiban, sem pedig szöveganyagában nem alapul a svájci kiadvány ill. kiadványok hasonló anyagrészein. Az ún. színjelzés rendszert illetően pedig utal az Eljáró Tanács az előző kérdésben már előadottakra. Ennek megfelelően az alperes e vonatkozásban sem sértette a felperes szerzői jogait. Válasz a 2. kérdésre Az alperesi kiadványoknak az a szövege, amely szerint "a telefonkönyv kialakítása szabványos, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenítési megoldásai az MTT tulajdonjogát képezik" az Eljáró Tanács véleménye szerint - szerzői jogi szempontból - nyilvánvalóan a kiadvány anyagának arra a részére vonatkoztatható, amely anyagra a szerzői jogi védelem kiterjed. Önmagában a színjelzés rendszerre tehát nem vonatkoztatható, amelynek közelebbi indokait az első kérdésre adott válasz már tartalmazza. A megyei bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasította. A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy az 1992. évi budapesti telefonkönyvben olyan jellegű szignifikáns jelet alkalmazott - melyet korábban a felperes által készített 1986. évi svájci telefonkönyv tartalmazott -, megsértette a felperes szellemi alkotáshoz fűződő jogait. Kérte, hogy a bíróság a jogsértést állapítsa meg, kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására, és attól a jövőben való tartózkodásra. A Ptk. 86-87.§-ára alapította kereseti igényét. Az alperes a felperesi kereseti kérelem elutasítását kérte, arra utalt, hogy az 1986-87-es svájci telefonkönyvet az alperes nem ismerte, az általa készített telefonkönyv a CC1TT ajánlásainak megfelelően a MATÁV által kiírt 201
