Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)
V. Szerzői jogbitorlás
vagyontárgyakkal együtt, törvényes öröklés jogcímén házastársának Tóth Menyhértné sz. Lándori Angélának adta át. Tóth Menyhértné sz. Lándori Angéla 1981. februárjában írásbeli magánvégrendeletet készített, amelyben halála esetére - többek között - úgy rendelkezett, hogy Zs.J. örökölje összes - beleértve Tóth Menyhért utáni, a saját maga és édesapja, valamint férje életműve alapján őt megillető - szerzői jogait. További végintézkedése volt Tóth Menyhértnének, hogy a létesítendő Tóth Menyhért Múzeum felsőbb szervei, elsősorban a Bács-Kiskun Megyei Tanács szervei után a Magyar Állam örökölje mindazokat a halála idején még megmaradt és tulajdonát képező műalkotásokat, amelyekről életében másként nem rendelkezett. Egyben meghagyta a Magyar Államnak mint örökösének, hogy gondoskodjon Tóth Menyhért életművének feldolgoztatásáról, bemutatásáról külföldön és itthon. További meghagyása volt, hogy Zs.J. a teljes művészi hagyaték sorsát, meghagyásainak alakulását kísérje figyelemmel és szorgalmazza a célkitűzések valóra váltását. A Gondolat Kiadó 1990-ben megjelentette B. Supka Magdolna: Tóth Menyhért c. könyvét, amely Tóth Menyhért munkásságát taglalja. A könyv 190 db illusztrációt tartalmaz, amelyekkel a Bács-Kiskun Megyei Tanács Megyei Múzeumában található alkotásokat (festmények, rajzok, szobrok) mutatta be. A felperes sérelmezve azt, hogy őt mint a szerzői jogok örökösét a kiadói munkálatokba nem vonták be, a kiadás szándékáról előzetesen nem tájékoztatták, vele felhasználási szerződést nem kötöttek, díjazásában nem állapodtak meg és felhívására sem teljesítették kötelezettségüket, keresettel fordult a Bírósághoz. (...) Kereseti kérelmét úgy tartotta fenn, hogy az alperes kötelezését csupán az őt illető jogdíjakra nézve kérte, a perben beszerzett szakértői véleményt elfogadva, alkotásonként 1.000,- Ft volt a díjigénye. Az alperes a kereset jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Hivatkozott arra, hogy nem volt tudomása arról, hogy a felperes lenne az általa megjelentett képek tekintetében a jogtulajdonos. A képek megjelentetése előtt egyébként minden szokásos engedélyt megkértek a nyilvánosságra hozatalhoz. (...) A hagyaték gondozásával megbízott Bács-Kiskun Megyei Tanács múzeumi intézményvezetője hozzájárult a művek megjelentetéséhez, és megállapodásuk alapján jogdíjra sem tartott igényt. A felperesnek igényét ezért örököstársával szemben kellene tisztáznia. 135
