Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)
V. Szerzői jogbitorlás
Eredetiség? Ez utóbbit azért tartom döntőnek, mert egy állat figuráját nagyon sokféle módon lehet emblémává redukálni. Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy két különböző kultúrán nevelkedett ember ennyire hasonló eredményre jusson. Z.M. például maga magához képest erősebb eltéréseket teremt, amikor saját figurájából emblémát formál. T.T. azért nem tud ilyen szabadon bánni a figurával, mert nincs igazán birtokában. "Leragadt" a mese figurájának a meséhez formált jellegénél. O még csak a változtatásokkal tudott törődni, kevéssé a grafikai megjelenítés emblémaszerű követelményeivel. Egy eredeti figura minden ízében össze szokott hangolódni. Például együtt születik aktuális öltözékével: ha az öltözéknek van vállpántja, akkor lesz alatta váll is. Itt nincs - mert az eredetin sincs - a vállpánt csak rá van rajzolva. Ügyetlen adaptáció. Z.M. könyvének második oldalán a vízbe pottyant vakond figurája a póz meghökkentő hasonlósága miatt külön is figyelmet érdemel. Ott van funkciója, értelme a póznak, amíg a súly fölé helyezve erőltetett, legalábbis nélkülözi a mozdulat az emblémától elvárható egyértelműséget. Fontos egy jelentéktelen mozzanat is. Az eredeti figura jobb kezének látszik három ujja. Azonnal felfogható, jó megoldás. T. megváltoztatta a talpat, s így a kéz egy ujja takarásba került. A maradék kettő már kevés ahhoz, hogy egy pillantás alatt beazonosítható legyen a kéz. Jellegzetes adaptációs műhiba. Továbbá ott, ahol a csobbanó víz takarta a vakond fenekét, túl sematikusra sikeredett az azt rekonstruáló vonal. Itt az absztrakció meghaladja az egész figurában követett redukciós mértéket, amíg a combok jelzése meg innen van a mértéken, mert érzékletesebb. Itt kikerülhetetlenül saját megoldást kellett találni, mert a fehér ruha új helyzetet teremtett. Ez is az adaptáció ügyetlensége. Összegezve véleményemet, nem tudom eredeti alkotásnak ítélni T.T.F. munkáját. Az eljárás a Pp. 137 § (1) bek. a) pontja alapján a felek közös kérelmére szünetel azzal, hogy 6 hónapi szünetelés után a per megszűnik.
