Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)
V. Szerzői jogbitorlás
A felperes ellenkérelme az ítélet helyben hagyására irányult. Miután a felperes a keresetét részben elutasító ítéleti rendelkezés ellen fellebbezést nem jelentett be, az jogerőre emelkedett. A Legfelsőbb Bíróság szerint a fellebbezések az alábbiak szerint részben alaposak. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és a jogalap tekintetében helytállóan állapította meg, hogy mindkét alperes a védett szerzői művet a művész engedélye nélkül felhasználta, így ezért szerzői jogdíjat kötelesek fizetni. Az Szjt. 13.§-a (1) bekezdése alapján a mű bármilyen felhasználásához - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a szerző hozzájárulása szükséges. E felhasználásért a szerzőt a (3) bekezdés alapján díjazás illeti meg, amelyről a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. A Vhr. lO.sj-ának (1) bekezdése alapján felhasználáson azt a folyamatot kell érteni, amely a művet a nyilvánossághoz közvetíti. E jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy az alperesek felelőssége szempontjából kizárólag annak van relevanciája, hogy a művet felhasználták-e és volt-e erre engedélyük. Ez utóbbi nyilvánvalóan hiányzott. A fenti jogszabálynak megfelelő felhasználás pedig megvalósult, hiszen az alperesek tevékenysége eredményezte azt, hogy a művek a nyilvánosság előtt - abban a formában, ahogy az történt - megjelentek. A művész ahhoz nem járult hozzá, hogy az albumban sokszorosított képeket további feldolgozás után más formában is megjelenítsék. így az alperesek tevékenységéhez a művész engedélyét megadottnak tekinteni nem lehet azzal, hogy az album nyilvánosságra hozatalát engedélyezte. Az Szjt. idézett rendelkezése szerint az engedély nélküli felhasználásért a jogdíj nem csak akkor jár, ha a felhasználás vétkes volt. A vétkességnek vagy vétlenségnek csak a kártérítés illetve a bírság tekintetében van jelentősége a díjfizetési kötelezettség tekintetében nincsen. Az I.r. alperes tehát alaptalanul védekezik azzal, hogy nem vétkes az engedély nélküli felhasználásban, mert az engedélyi a II.r. alperesnek kellett volna megszereznie. A II.r. alperes állítása szerint annyi történt, hogy a képeket bekeretezte és azt átadta értékesítésre. A bekeretezés - amennyiben az nem jár a nyilv ánosságra hozatallal - v alóban nem jelent jogosulatlan felhasználást. A II.r. alperes azonban nem önmaga számára keretezte be a képeket, hanem azokat továbbadta abból a célból, hogy azok a vásárlók számára áruként megjelenjenek, azaz a nyilvánossághoz közvetítő folyamatban részt vett. Annak sincs jelentősége, hogy a művész az albumokért jogdíjat kapott, mert 104
