Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
VI. Szabad felhasználás
4. Idegen mű felhasználása új, önálló mű alkotásához R. Gy. felperes — K. T. alperes Önálló rajzolók által készített karikatúrákban az eltúlzottan kiemelt arcvonások a hasonlóság irányában hatnak. 1. R. Gy. felperesnek az új magyar parnasszus c. kötete 73. oldalán közzétett portréja új, önálló, sajátos eredeti grafikai alkotás, s mint ilyen az Szjt. 1. § (1) bek. értelmében jogi védelem alatt áll. 2. K. T. II. r. alperes, R. Gy. előbb említett művét feltehetően ismeri, és forrásmunkaként felhasználta olyan mértékben, mint ahogy a művész hasonló feladatesetén egy fényképet vagy magát az eredeti személyt modellként felhasználja. A felhasználást sem kizárni, sem teljes bizonyossággal megállapítani nem lehet, mivel portréról van szó, s az eredeti modellhez való hasonlóság elemi követelmény. Mindkét rajzon a fej beállítása azonos, de ez a beállítás szokványos és a mindennapi gyakorlatban elterjedt/ 3. Az eljáró tanács véleménye szerint K. T-nak az Új Tükör 1979. 20. számában közzétett munkája — új, önálló műnek tekinthető. Miután az átvétel illetőleg a felhasználás teljes bizonyossággal nem volt megállapítható, a Szakértő Testület csak abban tud állást foglalni, hogy a két mű azonos műfajba tartozik. A perben felmerült újabb adatok alapján a bíróság a szakvélemény kiegészítését rendelte el. Az SzJSzT az alábbi szakvéleményt adta: II. r. alperes a felperes művét felhasználta, azonban az ábrázolt személyt sajátos környezetébe helyezve, az emberi karakterét sajátos művészi eszközeivel kifejező új, önálló művet hozot létre. Harmadik — kiegészítő — szakvélemény: — a két arckép szemhunyorítása rendkívül hasonló, de a K. rajzon az arckifejezés élesebb, Voltaire-i. Ezt főleg azzal éri el, hogy az ábrázolt személy állát kisebbre, hegyesebbre rajzolta. Bizonyos részletek azonossága, vagy hasonlósága nem eredményezi az arckifejezés azonosságát, beleértve a mosolyt is. 92 Ü.i. sz.: 2.p.24.680/1979.
