Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
V. A szerzői jog megsértése
Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a felperes mind a hazai mind a rangos nemzetközi kiállításokon szerepelt fotói, mind pedig egyéb publikációi (művészi albumok, folyóiratokban megjelent képek stb.) alapján a magyar fotóművészek élenjáró csapatába tartozik. Magasfokú művészi tevékenysége folytán elnyerte a Magyar Népköztársaság érdemes művésze című rangot. 1. Érdemben, ami a perbeli felvétel ,,művészi értékűére vonatkozó kérdést illeti, a tanács véleménye szerint művészi érték helyett inkább művészi és szellemi színvonalról helyesebb az adott esetben beszélni. Ehhez képest a felperes perbeli művét a következő szempontokból vizsgáltuk: a) A kép előterében elhelyezett bronztábla átlósan és nagy rövidüléssel tölti ki a képsík alsó felét, míg annak felsőrészében szándékosan életlenül tartott őszi táj látható középütt egy idegen elhunyt sírtáblájával, s így az egész mély temetői hangulatot teremt a nézőben. A fények és árnyékok a bronztáblával ellenkező irányban diagonálisan haladnak, s a vonalaknak a „végtelenben találkozása” Bartók hallhatatlanságára asszociál. A kép kompozíciója tehát megfelel az ilyen témájú képektől elvárt magas igényeknek bár a három rozsdás hársfalevélnek a bronzlapon elhelyezése kissé keresettnek tűnik. b) Minthogy az eredeti színes diapozitív elveszett, annak színgazdagságát a Tükör c. folyóiratban közölt nyomdai előállítású kép csak nagyon szerényen tükrözi, általános tapasztalat ugyanis, hogy a hazai nyomdatechnika az élenjáró külföldi színes nyomdatechnikától épp oly mértékben maradott el, mint az ipar a technika egyéb területén. Annyi azonban a papírképről is egyértelműen megállapítható, hogy az őszi surolófények tudatos megválasztásával a felperes a képen az elmúlás hangulatát magas színvonalon érzékeltette. Summázatként tehát az állapítható meg, hogy a felperes perbeli műve mind a tartalom, mind a forma szempontjából magas művészi-szellemi színvonalú, eredeti fotóművészi alkotás. 2. A művészi fényképek felhasználási szerződésének feltételeiről és a szerzői díjakról kiadott 8/1970. (VI. 24.) MM sz. r. (a továbbiakban: R.), — ahogyan az a címéből is kitűnik — csupán a felhasználás feltételeit és díját rendezte, míg a műalkotás (műpéldány) értékére nézve eligazítást nem tartalmaz, s erre vonatkozóan jogszabály azóta sem jelent meg. Mielőtt a felperest ért kár felmérésénél figyelembevehető szempontokat az eljáró tanács érintené, egyértelműen leszögezi, hogy a R. 7. § (1) bek. a) pontjában írt szorzó, tehát „legfeljebb a felső határ kétszerese” a műpéldány valódi értéke tekintetében egyáltalán nem irányadó. A joggyakorlatban ugyanis előfordult, hogy a Telel vízióban, illetve a bélyegkiadásban képzőművészeti alkotások felhasználására került sor, s e címen a szerző, illetőleg örököse az említett felhasználókkal szemben díjigényt támasztott, az elért díj azonban — a korábbi tapasztalatok szerint — a mű értékének csak egy töredékét képezte. Felhasználás alatt 77
