Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
V. A szerzői jog megsértése
A munkaviszonban létrehozott művekkel kapcsolatban a munkáltatót széleskörű felhasználási jog illeti meg. A „szolgálati” művek alkotói, szerzői (mind a személyhez fűződő, mind pedig vagyoni) jogaira vonatkozó szabályozásnak a jogokat módosító, illetőleg korlátozó jellege szükségessé teszi annak körültekintő vizsgálatát, hogy a munkáltató joggyakorlása nem ütközik-e ismeretetett — a szerzői jogban is irányadó — alapelvekbe. Különösen indokolt az ilyen vizsgálódás a filmrendezők, operatőrök szerzői jogait illetően, hiszen alkotásaikat rendszerint munkaviszonyban hozzák létre. A felperesek — különösen az I. r. felperes — számára a „Lidérc” c. film megalkotása hazai és nemzetközi vonatkozásban is hírnevet, szakmai elismerést eredményezett. A film jellegzetes képsorai megrázó erővel jelenítik meg az emberiséget fenyegető pusztulás lehetőségét. A ,,Haley” videoklipben a „Lidérc” c. filmből átvett képsorok — a videoklip műfaji sajátosságaihoz igazodó gyakori vágások, a képek villanásszerű feltűnése következtében — az eredeti mű művészi és gondolati tartalmától különböző, elsősorban a „könnyű műfajt” képviselő zeneszám, illetőleg együttes reklámozását szolgáló eszközzé váltak. A felperesek által alkotott művészi kisjáték-filmek a reklámcélokat szolgáló videoklipben mennyiségi szempontból és a zeneszám gondolati tartalmát kifejező képi megjelenítés szempontjából meghatározó, ugyanakkor a film alkotói eredetiséget képviselő snitt-sorozatát önkényesen megváltoztató átvétele a Legfelsőbb Bíróságnak (a két mű megtekintése nyomán is kialakult) meggyőződése szerint az V. r. alperes jogelődje részéről a felhasználási jog olyan gyakorlása, amely a felperesek hozzájárulásának hiányában, e jog társadalmi rendeltetésével ellentétes. A felhasználási jog ily módon való gyakorlása a „Lidérc” c. film, és ezáltal a felperesek személye ugyanis — nevüknek a videoklipen való feltüntetése nélkül is — felismerhető. Ebben az esetben pedig a felperesek vonatkozásában tartalmatlanná vált s így szerzői jogaik védelmére alkalmatlan az elsőfokú bíróság döntésének alapjául szolgáló 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet 11. §-ának (3) bekezdése, amely a munkaviszonyban alkotó szerzők számára „névtelenséget” biztosít arra az esetre, ha nem értenek egyet az általuk alkotott mű átdolgozásával. A kifejtettekből következik, hogy az V. r. alperes jogelődje a „Lidérc” c. filmmel kapcsolatos felhasználói jogával visszaélt, azt társadalmi rendeltetésével ellentétesen, a felperesek jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására alkalmas módon gyakorolta. A felhasználói jog gyakorlása egyébként a Szerzői Jogi Szakértő Testület által is — „etikai szempontból” — kifogásolt e módját a Legfelsőbb Bíróság jogellenesnek minősítette. A felperesek ezért megalapozottan kérték annak megállapítását, hogy az V. r. alperes jogelődje a szerzői jogaikat megsértette. A jogsértés megállapítása mellett a Legfelsőbb Bíróság az V. r. alperest a további jogsértéstől, a videoklip felhasználásától eltiltotta (Szjt. 52. § (1) bekezdésének a) és b) pontja). A felperesek által kért további jogkövetkezmények alkalmazása azonban szükségtelen. A videoklipet egy alkalommal, 1985. decemberében mutat-70
