Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
III. A közös mű
3. A prózai szöveg a versbetétek nélkül önmagában érthető-e? Milyen dramaturgiai átalakításokra lenne szükség, hogy a prózai szöveg a versbetétek nélkül előadható legyen. Szükség volna-e a szöveg módosítására, kiegészítésére, egyes szövegrészek elhagyására, és milyen mértékben? Ismeretes, hogy először a János vitéz szövegkönyve készült el és Heltai Jenő a Bakonyi Károly által már megírt teljes szövegkönyvhöz írta meg a verseket, amelyeket azután Kacsóh Pongrác megzenésített. Az eredeti szövegkönyv minden bizonnyal tartalmazta a darab teljes cselekményét, tehát azokat a cselekményrészeket is, amelyeket a daljáték végleges formájában a szövegkönyv és a versek együttesen tartalmaznak és amelyeket a 2. pontban ismertettünk. Ezeknek a cselekményrészleteknek a szövegkönyvbe való visszahelyezésével a prózai szöveg önmagában teljesen érthető és elsősorban erre kívántunk utalni a f.é. március 11-i szakvéleményünkben is, midőn a prózai szöveg önálló előadásával szükségszerűen együttjáró dramaturgiai változtatásokról szóltunk. Ez természetesen nem zárja ki az esetleges egyéb dramaturgiai változtatásokat, de ennek eldöntése — kötelező erejű dramaturgiai szabályok hiányában — a színpadra állító rendező, ill. dramaturg egyéni művészi felfogásától függ. 4. A zene és a versbetétek nélkül a prózai szöveg milyen műfajt képvisel, és milyen műként volna kiadható, illetve előadható? Elképzelhető-e olyan színház, illetve kiadó, amely ezt így előadja, illetve kiadja? Annak a kérdésnek az eldöntése, vajon elképzelhető-e olyan színház, amely valamely adott színdarabot bemutatna, mindig döntően az illető színdarab esztétikai megítélésétől függ. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert Bakonyi Károly szövegkönyve eleve úgy készült, hogy nem önállóan, hanem versekkel és zenével együtt fogják majd bemutatni. Ugyanez a kérdés (persze csak esztétikai szempontból) tulajdonképpen minden zenés színpadi mű szövegkönyvével kapcsolatban felvethető, kivéve ha drámát utólag zenésítenek meg, mint pl. Othello, Hamlet stb. Az esztétikai érték azonban nem befolyásolhatja a jogi megítélést, szerzői jogi szempontból közömbös, hogy remekműről, illetve közepes, vagy fércműről van-e szó. A kérdésre tehát az esztétikai szempontok kikapcsolásával kell válaszolni. A szövegkönyv a dalbetétek nélkül is tartalmazza a János vitéz teljes cselekményét, amely mint történet kerek, értelme egész, a cselekmény a szereplők párbeszédeiben jut kifejezésre, van benne drámai konfliktus, az egész szövegkönyv egyedül Bakonyi Károly egyéni alkotása. Fennforognak tehát mindazok az ismérvek, amelyek alapján megállapítható, hogy a szövegkönyv önmagában eredeti prózai színpadi műnek minősül, amely önállóan is előadható, kiadható (az előző pontban hivatkozott és átdolgozásnak nem tekinthető dramaturgiai változtatásokkal). 46
