Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)

VIII. Az előadóművészek védelme

Az együttesnek kétségtelenül volt sajátos karektere a felperes közreműködése ide­jén. Ez elsősorban a közös repertoár darabok olyan előadásmódjában nyilatkozott meg, amelynek művészi részletezése terjedelmesebb tanulmányt igényelne, de amely világosan kirajzolódott más, hasonló rangú vonósnégyesek előadói stílusá­val való összehasonlításában. Ilyen összehasonlításra például az együttes lemezfel­vételei adnak alapot. Együttesek rangsorolásánál abszolút mértéket nem lehet felállítani. Minden együt­tesnek vannak erősebb és gyengébb oldalai, bizonyos zeneszerzők műveit az egyik együttes interpretálja kiválóbban, más zeneszerzőkét a másik. Mindezek előrebo­csátásával megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a B. vonósnégyes mindenesetre az első három vonósnégyes között foglalt és foglal helyet, külföldön pedig (ahol az ilyen természetű rangsorolás még nehezebb) a világ első 10—12 vonósnégyese között. Utóbbinak bizonyítására felhozhatjuk az együttes szinte állandó külföldi szereplését, meghívásait és az ezek során kapott kritikát továbbá azt, hogy a francia ERATO lemezgyár az együttessel vette fel Bartók összes vonósnégyesét. A testületnek konkrét negatív tapasztalata az együttes nyilvános szerepléseire és ezen belül a felperes közreműködésére vonatkozólag nincs, megjegyzi azonban, hogy az efféle tapasztalatok, főként a 6. kérdésben érintett jelenségekre vonatkozó­lag, általában nem nyilvános szereplésben, hanem a próbák, előkészületek alkal­mávaljelentkeznek. így ezekre nézve elsősorban az együttes tagjainak tapasztalatai irányadók. Általánosításokra a Testület vagy bárki más külső megfigyelő felelős­séggel csak akkor vállalkozhatnék, ha módjában állt volna a vonósnégyes vala­mennyi fellépésének összehasonlító megfigyelésére a kérdéses időszakban. Vonósnégyesek egyes tagjainak kicserélődése mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban általában a kérdéses vonósnégyes művészi belügye. Tüdomásunk sze­rint sem az úgynevezett Magyar Vonósnégyes (Hungarian Quartet) egy-egy tagjá­nak sőt primáriusának (V. S. helyébe Sz. Z.) kiválása sem érintette az együttes elnevezését. Hasonlóképpen a szintén világhírű Juilliard vonósnégyes fennállása óta az egyes szólamokban változtatta tagjait, ennek ellenére felvett nevét nem vál­toztatta. Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az alperesek a ,,B- vonósnégyes” felvett művészi nevét változatlan szöveggel jogosulatlanul használ­ják. Ettől őket eltiltotta és kötelezte őket, hogy előadóművészi tevékenységük során ezt a nevet megfelelő megkülönböztető toldattal használják. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy a felperesnek 15 nap alatt fejenként 10.000,— forintot kamataival együtt fizessenek meg, míg a felperesnek ezt meghaladó keresetét elutasította. A viszontkereset folytán az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes az I—III. r. alperesekkel szemben személyes jó hírnevük sérelmére jogsértést köve­tett el. A bíróság a felperest jogsértés abbahagyására kötelezte és a további jogsér­téstől eltiltotta. Az I—III. r. alperes ezt meghaladó viszontkeresetét, valamint a IV. r. alperes viszontkeresetét teljes egészében elutasította. 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom