Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
VII. Kiadói szerződés
által felkért szerkesztő elképzelései szerint saját kéziratát átdolgozni. A lektor tanúként előadta, hogy az adott körülmények között az alperes, ha az eszközölt jelentős ráfordításra tekintettel a munkát megjelentetni kívánja, két megoldást választhat: vagy dr. B. I. helyett másik szerzőt keres, vagy B-t bízza meg dr. B. I. helyett a hiányzó rész elkészítésével. A lektor erre a felperest alkalmasnak tartotta. Javaslatát azonban az alperes nem fogadta el, a szerződéstől való elállást választotta. A R. 17. § (1) bekezdés értelmében a kiadó a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a szerző kárát megtéríteni. A szerzőt kártérítésként a teljes díj illeti meg — amennyiben az elállás a kézirat elfogadása után történik. Bár a kézirat elfogadása a perbeli esetben nem történt meg, B-t a teljes szerzői díj megilleti. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint ugyanis bár a közös mű kiadói szempontból mint monográfia egységes egészet képez, a szerzőtársak egymás mulasztásáért nem tartoznak egyetemleges felelősséggel. Igaz ugyan, hogy a felperes kézirata nem lett az alperes által elfogadva, az átdolgozásra szorult, a felperes azonban vállalta annak a kiadó szempontjai szerinti átdolgozását. Ez rajta kívülálló okból hiúsult meg. Az áldolgozásra az alperes megfelelő határidőt nem adott, miután ismert jogi álláspontja az átdolgozást nem látta biztosítottnak. Az egyik szerzőtárs jogellenes magatartása azonban a másik három szerzőtárs hátrányára nem értékelhető, amennyiben az alperesnek kára származott azt a szerzőtárssal szemben érvényesítheti. Mérlegelés tárgyává tette a Fővárosi Bíróság, hogy indokolt lenne-e a szerződés összegének a csökkentése azon a címen, hogy a leadott anyag nem teljes egészében felel meg az elvárásoknak, ezért az átdolgozásra szorul. Ilyen csökkentést azonban a bíróság csak akkor látott volna indokoltnak, ha az alperes lehetőséget biztosít az átdolgozásra, de azt B. a megadott határidőre nem teljesíti, vagy az átdolgozás nem megfelelő. A szaklektor azonban kellően indokolta, hogy miért vált szükségessé a kézirat átdolgozása, aminek fő oka a dr. B. I-vel való egyeztetés hiánya volt. Miután B. az alperesi szerkesztői utasításoknak megfelelő átdolgozásokra vállalkozott, részéről az átdolgozásnak nem volt akadálya, így az elvégzett munka után járó szerzői díj mérséklése nem indokolt. Az elsőfokú ítélet ellen — az ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében — az alperes fellebezett. Fellebezésében — a perbeli védekezésén túlmenően — arra is hivatkozott, hogy a szerzőtársak közötti nézetkülönbség elhárítása és az elkészült kéziratok hibáinak kijavítása érdekében minden szükséges intézkedést megtett. A felperes az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. Az alperes a perbeli szerződéstől az 1/1970. (III. 20.) MM sz. rendelet 17. §-a bekezdésében foglaltakra hivatkozással állt el. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy e jogszabályra az alperes elállási jogot nem alapíthatott. A Legfelsőbb Bíróság e kérdéssel kapcsolatban az alábbiakra mutat rá: 106
