Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Ádám András - Dr. Dömösi Pál: Kalmár László
3. Kibernetika és számítástudomány A matematika Kalmár által művelt többi területeivel szemben a kibernetika és a számítástudomány a kibontakozásnak még viszonylag a kezdetén járó tudományágak voltak abban az időszakban, amikor a kutatásokba ő maga is bekapcsolódott. Annak körülhatárolása is vita tárgyát képezte, hogy mivel foglalkoznak és mire szolgálnak. A számítástudomány eleinte nem is annyira önálló tudományág gyanánt, hanem csak a kibernetika egyik alkotóelemeként szerepelt, s sokan még azt is vitatták, hogy valójában tudománynak tekinthető-e, avagy sem. A fogalmak és kapcsolataik még csak kialakulófélben voltak. Bár kutatási témák bőségesen szerepeltek, de az, hogy melyiknek mekkora hordereje lesz, és ezen irányok fejlődése hová fog vezetni, alig volt előrelátható. Mint már említettük, Kalmár László a munkásságának utolsó két évtizedében ereje javát szentelte a kibernetika, s ezen belül főleg a számítástudomány művelésének. Nemcsak írott életművének ide vágó nagy jelentőségű fejezete tükrözi az e téren kifejtett munkásságát, hanem — legalább ekkora súllyal — azon gondolatai is, amelyek személyes kapcsolatok révén érvényesültek, éspedig kollégáinak elméleti vizsgálataira hatottak inspirálóan, illetve újszerű műszaki berendezésekben öltöttek testet . 1955. októberében a Magyar Tudományos Akadémia kiküldetésében Kalmár részt vett a „Korszerű számológépekkel kapcsolatos kérdések” címmel rendezett drezdai kongresszuson. A széles látókörű, de addig csupán elméleti kérdésekkel foglalkozó tudós azonnal átlátta a téma rendkívüli jelentőségét, s hazatérte után Szegeden létrehozott egy kis kutatócsoportot, amely céljául tűzte ki, hogy beletanul a számológépek tervezésének és programozásának kérdéseibe. Elképzeléseit az Akadémia 1956. májusában tartott nagygyűléséhez kapcsolódó együttes osztályülésen, Tarján Rezső „A gyorsműködésű automatikus számológépek fejlődési irányai” c. előadásához hozzászólva ismertette [58]: ,, . . . most a legsürgősebb feladat külföldről behozni gyorsműködésű számológépet; sőt egy gép nem is elég, ma már több ilyen gépet tudnánk foglalkoztatni. Azonban arra is sort kell keríteni, hogy mi magunk is építsünk matematikai gépeket, mert csak így tarthatunk lépést az e téren világszerte folytatott kutatásokkal. Mi, szegediek ebből a munkából Tarján elvtárs tanácsára úgy szeretnők kivenni a részünket, hogy logikai gépek építésére profilírozzuk magunkat; reméljük, hogy az eközben szerzendő tapasztalatainkat fel lehet majd használni számológépek építése során is.” Hozzászólásában részletesen ismertette rendkívül szellemes megoldását. Az 1958 májusára Szegeden megépített ,,szegedi logikai gép” az ítéletkalkulusnak egy legfeljebb nyolc logikai változót tartalmazó formulájához keresi a változók mindazon értékrendszerét, amelyek mellett a formula értéke ,,igaz”. A gép működése elektromechanikus, a logikai értékeket a hasonló jellegű feladatok megoldására készült Ferranti-féle elektromechanikus logikai géppel ellentétben három pont közötti kétféle vezetési állapottal instrumentálja, s ez lehetővé teszi a logikai műveletek eredménye 70