Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
Míg Haggenmacher Henrik a magyar szakember-hiány miatt svájci és német nyelvű molnárokkal dolgoztatott [59. 350. p.] addig Haggenmacher Károly a vállalat vezetéséhez is bevont idegen szakembereket. Julius Maggi, a híres ,,Maggi” cég későbbi alapítója például 1867—70-ig dolgozott Haggenmacher Károly mellett mint helyettes igazgató. [77. 79—81. pp.] 10 „Az 1867-ben meginduló alapítási láz az ipar területén elsősorban a malmok felé fordult. Ide vonzotta a tenném kereskedők pénztőkéit az a nagy profitlehetőség, melyet a kitűnő piaci konjunktúra mellett a fejlettebb technika alkalmazásával el lehetett érni.” [61. 46. p.] 11 A beáramló kereskedelmi tőke hatására a pest-budai malmok részvénytársaságokká alakultak át, melyek vitelében a terménykereskedők mint alapító tagok és főrészvényesek döntő befolyást gyakoroltak. [59. 363—366. pp.] 1868-ban már csak Haggenmacher Henrik az egyetlen önálló és független malomtulajdonos Pest-Budán. 1866-ban második, Szemere utcai ötemeletes malmával az önerőből kialakult ipari tőke koncentrálás egyedülálló képviselője a pest-budai malomiparban és 260 000 mm. összetermelő képességgel első helyen áll a részvénytársaságok előtt. [60. 369—73. pp.] A nagymalomipar 1867 körül alakult ki Pest-Budán. ,,A malomipar terén nagy gyorsasággal lezajló ipari forradalom után ez az iparág véglegesen első helyre kerül az ország gyáriparában”. [59. 237. p.] Ugyanakkor a Debreceni István Gőzmalom adott körülményei folytán sem szakképzett vezetőgárdával, sem termén}'kereskedői támogatással, sem megfelelő tőkeerővel nem rendelkezett. 12 Nem tudjuk, hogy miből állt az István Gőzmalom felszerelése, amikor Pékár Imre a műszaki vezetést átvette, mert erre a monográfiák még nem tértek ki. Viszont a Főv. Levéltár V. 96/1863 irata szerint a tanács 3159 (febr.) 863 sz. alatt utasította a vásári felügyelőséget, hogy tartson vizsgálatot „Vidats János Két nyúl utcában lévő gépgyárában, ahol állítólag egy mintamalom létezik, melyet gyakran használatba is vesznek.” 1863. febr. 20-án Riegler László vásári felügyelő visszajelentette a tanácsnak, hogy a kérdéses malmot másfél év előtt (tehát 1861-ben) eladták Debrecenbe. Mivel Debrecenben tudomásunk szerint az István malmon kívül más gőzmalom nem működött, felmerül a kérdés, hogy vajon 1861-ben a Vidats-féle malomfelszerelés nem került-e az István malomba, megalapozva az 1862-ben elnyert aranyérmet a londoni világkiállításon. Sándor Vilmos ezzel kapcsolatban a következőket írja: [59. 344. p.] „Vidats István gépműhelyében a Két nyúl utcában (most Szamuely u.) egy 6-járatú gőzmalom működött 28 lóerős gőzgéppel, évi 20 000 mázsa őrlőképességgel. A mintamalmot Vidats 1861-ben eladta Debrecenbe.” Tény az, hogy az 1861 évi zárómérlegben az 1860 évi 93 125 28 frt összeget kitevő „Felszerelés” számla 107.343,49 frt összegre emelkedik, mely mögött egy bizonyos mértékű kiselejtezés és az új beruházás elszámolása feltételezhető lenne. Pékár Imre működése szempontjából ez a kérdés azért lenne érdekes, mert ez azt jelentené, hogy ő a mintamalmot fejlesztette volna tovább 1865-ben. 13 A választmány ... Szepessy Gusztávval 1863. június 26-án jól körülhatárolt szerződést kötött. Ebben meghatározták a 6 évre választott igazgató javadalmazásait és kötelességeit. O vehetett fel és bocsájthatott el alkalmazottakat, de fizetésüket csak a választmány engedélyével emelhette. Ugyancsak a választmány előzetes engedélyére volt szükség, ha iij állást akart szervezni az üzemnél. Kötelessége volt a vállalat „üzletgazdászati oldalának” vezetése, a termelés-műszaki munka irányítása a műszaki igazgató kinevezéséig. Szepessy cégjegyzési jogot is kapott. Feladatkörébe tartozott „az üzlethez kívánható anyagok leg jutányosabb, legjobb időben való beszerzéséről.” a számvevő meghallgatásával, valamint a nyersáru és késztermék raktározásáról, megfelelő értékesítéséről gondoskodnia. A vállalat aktíváit és passzíváit nyilván kellett tartania s „gyártmányaink rendes vevőit túlfeszített szigorral elkedvetlenítenie” nem volt szabad. A „túlsáságos hitelezés” is tilos volt számára. A vásárlóknak hitelt csupán a számvevő meghallgatása után adhatott. Felelős volt az épületek, felszerelések, gépek jó karbantartásáért, az avultak előírásos selejtezéséért. Félévenként be kellett számolnia a malom gazdasági helyzetéről a választmánynak ill. a közgyűlésnek. [72. 34. p.] 608
