Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

Míg az előzőekben vázolt lisztszínvizsgálati módok nem vagy alig haladták meg a „műszaki epizód” szintet, addig az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet munkatársai az 1950-es években kifejlesztették a leukométeres lisztszínmérést.

Leukométerrel a jellegmint a és a kérdéses lisztminta fény visszaverését (reflexióját) mérik és hasonlítják össze. Mindennek az alapját az a nagyszámú mérés képezi, amelyekkel meghatározták a különböző lisztféleségek jellemző fényvisszaverő képességét.

Mindazonáltal a Leukométer nem helyettesíti a pekározást. Legfőképpen azért nem, mert a Pékár-próba bárhol, bármikor könnyen és egyszerű eszközökkel készíthető. Viszont a Leukométer és felszerelése eléggé költséges és nem alkalmas arra, hogy a malomban, közvetlenül a termelésnél mérjenek vele.

*

Pékár Imre lisztvizsgálási módszere számos korabeli elismerésben részesült. Ezek közül mutatunk be két fennmaradt dokumentumot (22. és 23. ábra).

VIII. „Földünk búzája és lisztje”

Pékár Imre nevezetes munkájának, a ,,Földünk búzája és lisztje' (24. ábra) megírásának eszmei és tárgyi alapját az 1878. évi párizsi világkiállítás adta meg. A mű azonban nem egyszerű szakmai útibeszámoló, ámbár az ilyen jelleg sem lenne elmarasztaló tényező. A szerző sokkal többre vállalkozott. Fölismerve a világtárlat adta nagy, soha vissza nem térő lehetőségeit, személyes tekintélyével elérhette, hogy rendelkezésére bocsássák a behatóbb vizsgálatokhoz szükséges búza- és lisztmintákat. Ezeket természetesen haza is hozhatta. A „Földünk búzája a lisztjé”-nek ennélfogva az a technikatörténeti jelentősége, hogy:

a) világméretű áttekintést ad a búzatermesztő országok gazdasági és közgazdasági viszonyairól, a búzatermesztés és értékesítés lehetőségeiről, a terményszállítás és -raktározás módozatairól, mi több, a nagyobb gabonatermesztők esetében (például, LTSA, Oroszország) a várható fejlődést is megrajzolja;

b) képet kapunk a 19. század 70-es és 80-as évek búzaértékeléséről és lisztvizsgálatairól, ezek technikájáról;

c) adatokat őriz a mű az egykori búzafélékről; bemutatja az egyes országok lisztválasztékát, a korabeli legnagyobb ismeretszinten;

d) növeli, értékes adatokkal gyarapítja az egyetemes búza- és liszttudományt ; ezek közül különösen fontosak számunkra a magyar termékek adatai;

e) a szerző nemcsak a pekározással él, hanem vizsgálatainál továbbfejleszti az akkor ismert sikérminősítési módszert.

580