Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

„Készítette a Michael Platzon a magyar eredetű patikariusból lett photografus Kramolin és ez a kép a legelső photókból való.” (1. és 2. ábra).

Teljes 3 évig volt távol Rozsnyótól és csak idegenben döbbent rá arra, hogy anyja lényegében milyen nehéz feladatot vállalt magára. így írt róla: „Itt tudtam csak meg, hogy az Anyám, kinek én a legtisztább és legforróbb szeretetem mellett annyi keserves napot, annyi bánatot okoztam, nem közönséges anya, mert ő egyszersmind fáradó, kereső Apám s kezdtem érezni, hogy nekem a földön legjobb anyám van.4” Ennek ellenére sem találta helyét Rozsnyón a családi körben, amikor végre megszakítva tanulmányait hazatért pihenni egy rövid időre. Hiába, más volt, mint a többi. Maximalista volt, mindig a legmagasabbra törekedett és magatartása nem talált visszhangra a családi körben. így további „önkéntes száműzetésre” ítélte magát és elhatározta, hogy Bécs után Karlsruhe-ban folytat polytechnikai tanulmányokat, majd azok befejeztével Angliába megy szerencsét próbálni.

III. Küzdelmes fiatalság (1859—1877)

Pékár Imre 21 éves volt, amikor útnak indult Londonba. Először Pestre ment Greguss Gyula és Török János hírlapíró segítségével Érkövy Adolf, a „Magyar Gazdasági Egyesület” elnökétől ajánló levelet kapott Clayton és Shutleworth angol gépészekhez és néhány Londonban élő ismerőséhez. E levelekkel és szűkös útipénzzel ellátva indult útnak anélkül, hogy egy szót is tudott volna angolul. Bécs, Prága, Drezda, Berlin érintésével Hamburg volt első úticélja, hogy onnan hajóra szállva Londonba érkezzék. Benyomásairól naplószerű levélben számolt be a családnak. A művészetek iránti érdeklődése már ekkor megnyilvánult, elsősorban múzeumokat és képtárakat látogatott meg. Hamburgból 1859. XI. 11-én a „City of Hamburg” nevű hajón indult London felé. A kontinensről írt búcsúlevele határozott félelmet, bizonytalanságot árul el. Érezte, hogy könnyelműnek tartják őt Rozsnyóban, és ő is tudatában volt annak, milyen nagy kockázatot vállalt magára.

A családdal való viszonyára jellemző a következő pár búcsúsor: „És végre szeretett Édes Anyám az Ég őrizze meg minden rossztól s engedje meg s tartsa jó emlékbe ferde de becsületes gyermekét.”

Londonban egyenesen „Tanárkay úr” lakására sietett, akihez Érkövy ajánló levele szólt. Tanárkay elkalauzolta őt az eperjesi Pulszkyhoz, akihez a rozsnyói „Hajtsy úr” adott ajánlólevelet. Pulszky Ferenc (1814—1897) Kossuthnál volt épp látogatóban, így lakásán vártak rá és közben elhatározták, hogy mivel Londonban nincs gazdasági gépgyár, másnap tovább kell utaznia Lincolnba, hogy az ottani gépgyárban próbáljon szerencsét. Pénze már fogytán volt, munkát kellett találnia. Útjának első maradandó benyomását az angol vasút és sínhálózat áruszállítás szempontjából való, célszerű megoldása jelentette és ez oly nagy hatással volt rá, hogy végigkísérte egész élet-518