Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Kozák Imre: Sályi István
Sályi professzor miskolci korszakának jellemzője volt az aktív közéleti tevékenység. Kezdetben rektori tisztségéből kifolyólag, később már ettől függetlenül kérték fel különböző tisztségekre és megbízatásokra. 1951-től Miskolc város, 1955-től Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tanácsának tagja (1973-ig). 1953-tól haláláig országgyűlési képviselő. (1970-ig Borsod-Abaúj-Zemplén megye, majd Budapest XVI. kerületének képviseletében.) 1953—63 között az Országgyűlés Ipari Bizottságának elnöke. A Hazafias Népfront keretében 1954-től a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Bizottság tagja, 1959—61 között elnöke, 1964—72 között az Országos Tanács tagja. 1963-tól haláláig tagja volt hazánk legfőbb államhatalmi szervének, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának. Közéleti tevékenységének méltatására álljon itt egy rész a gyászbeszédből, amelyet Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter mondott el (6): „Sályi István, a tudós egyetemi tanár közéleti tevékenysége nemcsak az egyetem és Miskolc városának gondjaira terjedt ki. Országos nagy gondjainkkal foglalkozott a jobbra törekvés szellemével, az Elnöki Tanács tagjaként, országgyűlési képviselőként. Személyi példamutatása nagy hatást gyakorolt tanítványaira, akik közül sokan nemcsak a műszaki tudományokkal, hanem a politikai közéletből való részvállalással is elkötelezték magukat. A legfelső állami testületben végzett tevékenységét ugyanaz a szeretet, tenniakarás és a haladásért vívott harc jellemezte, mint amely jellemző volt rá egész életében, a mindennapok során.” Meg kell említeni e helyütt, hogy egyik igen tehetséges, ám tragikus sorsú tanítványa, Nagy Miklós, aki komoly mechanikai tanulmányai és rövid idejű, de sokat ígérő tudományos munkássága után végül is a politikai pályát választotta, halála előtt rövid kilenc hónapig művelődésügyi miniszter volt. Addigi tudományos munkássága alapján —a hazai tudományos fokozatok rendszerének átszervezése után — 1952-ben a Tudományos Minősítő Bizottság a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot adományozta a Sályi profeszszornak. Eme messze érdemen aluli minősítést a Tudományos Minősítő Bizottság pár évvel később azzal enyhítette, hogy 1958-ban odaítélte számára a műszaki tudományok doktora fokozatot. Sályi professzor 1958-ban egyben a Tudományos Minősítő Bizottságnak is tagja lett, amely tisztséget 1973-ig látta el. Igen alapos felkészültsége, széles látóköre, analizáló hajlama és kiváló logikai készsége megadta számára a lehetőséget, hogy szinte a mechanika egész területén alkotó munkát folytasson, illetve mások munkáját hasznos észrevételeivel, tanácsaival segítse. Ezen túlmenően — az utókor tárgyilagosságának igényével — azt is meg kell állapítanunk, hogy életének miskolci periódusában Sályi professzor nagyobb jelentőséget tulajdonított a fiatal kutatók és kutatójelöltek munkája irányításának, tudományos gondolkodásmódjuk kialakításának, általában a tudományos káderképzésnek, valamint a műszaki egyetemi mechanika-oktatás fejlesztésének, mint a saját publikációk száma növelésének. Egész felnőtt életében kitartó, fáradságos és következetes harcot folytatott 420
