Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Kozák Imre: Sályi István
Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes beszédben méltatta Sályi professzor érdemeit [6]. Ebből való az alábbi idézet: ,,Egv olyan eseményről, amikor egy nagy egyetem vezetője átadja tisztségét, még ha rövid idejű rektorságról lenne is szó, akkor is illenék szólni. Sályi elvtárs több mint 10 éven át vezette ezt az egyetemet, s kiemelkedő munkát végzett. Rektorsága úgyszólván egyidős az egyetemmel. Ha valaki megkérdezi, hogy ki hozta létre azt az egyetemet, természetes a válasz, hogy a magyar nép áldozatkészsége, a párt és a kormány. Azonban azt is mindenki tudja, aki hosszabb ideje itt dolgozik, hogy ezek a tényezők a keretet adták meg egy nagy egyetem létrehozásának. Ami Sályi elvtárs rektorsága idején ezen az egyetemen történt, összefüggésben van munkájával és működésével. Sályi elvtárs rektorsága idején vált az egyetem egyetemmé, és fejlődött ki nem is akármilyen egyetemmé. A miskolci egyetem — bár még fiatal — előkelő helyet foglal el a magyar felsőoktatásban. Hírnevet szerzett mérnökeivel, s azzal, hogy kezd kialakulni és megszilárdulni oktatói karának tudományos munkássága. Mindez nem könnyű feltételek között jött létre. Egy nagy egyetem létrehozása nem kis problémát jelent, s közben volt az ellenforradalom, ami után nem kis munkát jelentett a konszolidáció megteremtése. Az egyetem kialakítását megnehezítette a két testvérkar idetelepítésével felmerült számos probléma. Ha azt próbálnánk összefoglalni, hogy mi Sályi elvtárs munkásságának az eredménye, túlzás nélkül mondhatjuk, az, hogy ilyen egyetemmé alakult ki a Nehézipari Műszaki Egyetem. . . . Sályi elvtárs eredményes munkájának összetevője volt, hogy nagyon szerette hivatását, enélkül intenzív munkáját nem tudta volna végezni. Amit tett, azt szívvel csinálta, attól a tudattól áthatva, hogy milyen fontos az egyetem fejlődése.” Rektori működése alatt több magas kitüntetésben részesült: 1951-ben a Magyar Népköztársaság Érdemrenje V. fokozatával, 1953-ban a Kossuth-díj III. fokozatával, 1955-ben és 1959-ben a Munka Érdemrenddel tüntették ki. 1961-ben, 11 éven át tartó rektori tisztségéről való leköszönésekor a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést kapta. Kitüntetései tanszékvezetői, oktatói és társadalmi munkájának elismeréseként 1961 után tovább gyarapodtak. 1965-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1968-ban a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta. 1974-ben, nyugalomba vonulásakor, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozatával tüntették ki. (3. ábra). A Nehézipari Műszaki Egyetem az általa adható legmagasabb egyetemi elismerésben részesítette, amikor 1973-ban díszdoktorává avatta. Miskolc város is elismeréssel adózott a város egyeteméért végzett munkájáért, a város és az egyetem közötti kapcsolatok ápolásáért és a vái’osért végzett társadalmi tevékenységért. 1973-ban díszpolgárává avatta, később az új avasi városrészben utcát nevezett el róla és 1983-ban, a IV. Magyar Mechanikai Konferencia alkalmából a róla elnevezett utcában egy emléktáblát létesített. 418