Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Kozák Imre: Sályi István
a Tisza István Tudományegyetemen (ma: Kossuth Lajos Tudományegyetem) Debrecenben. 1927-ben benyújtotta „Bolyai János geometriai axiomatikusának kiegészítése” című egyetemi doktori értekezését [1]. A doktori szigorlat kitűnő teljesítése után a Tisza István Tudományegyetem 1928. április 21-én Sályi (Springer) István okleveles gépészmérnököt a sub auspiciis gubernatoris kitüntető gyűrű egyidejű átadásával a matematikai és természettudományi szakcsoport doktorává avatta. (1. ábra). A főtárgynak Dr. Dávid Lajos volt a professzora. A matematikaszakot, amint azt a rektor ünnepi beszédében külön kiemelte, gépészmérnöki tanulmányainak továbbfejlesztése céljából végezte el. Emellett az is ösztönözte egy nem műegyetemi doktorátus megszerzésére, bogy képesnek és felkészültnek érezte magát a „sub auspiciis gubernatoris” kitüntető gyűrű elnyerésére. A Műegyetem rendkívül szigorú feltételei ugyanis abban az időben szinte lehetetlenné tették, hogy valaki a gyűrűt műszaki doktorátus alapján megszerezhesse. 1928-ban, immár 4 éves gépgyári mérnöki munkája után és bölcsésztudományi doktori oklevele birtokában tanársegéd lett a József Műegyetem Gépészmérnöki Karának Műszaki Mechanika Tanszékén, Dr. Bresztovszky Béla professzor mellett. Az 1929—30 években Bresztovszky professzor megbízásából betonok rugalmassági tulajdonságainak, elsősorban rugalmassági modulusuknak meghatározásával foglalkozott. E kísérletek terelték rá a figyelmét azokra a problémákra, amelyeket „A beton lassú alakváltozása” című, 1935-ben benyújtott műszaki doktori értekezésében tárgyalt [4]. A vonatkozó és igen nagy műgonddal megtervezett kísérletek elvégzésére az adott módot, hogy az 1931/32 tanévre elnyert Smith—Jeremiás ösztöndíjjal a washingtoni National Bureau of Standards-ben dolgozhatott. 1936-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (az egyetem nevének és szervezetének megváltoztatásáról az 1934. évi X. te. rendelkezett) a Gépész- és Vegyészmérnöki Kar Gépészmérnöki Osztályának műszaki doktorává avatta. Tanársegédi évei alatt Dr. Pattantyús Á. Géza professzor, a Gépészeti Zsebkönyv főszerkesztőjének felkérésére megírta az 1937-ben megjelent Gépészeti Zsebkönyv Mennyiségtan, Mechanika és Szilárdságtan című fejezeteit [5, 6, 7]. A három fejezet — Sályi (Springer) István kezdeményezésére — még az évben külön kötetben is megjelent [8]. E tudományos szemlélettel és kristálytiszta logikával megírt munkának rendkívüli nagy hatása volt. Szerzőjének elismerést, megbecsülést és tiszteletet vívott ki és nyilvánvalóvá tette, hogy Sályi (Springer) István a műszaki mechanika tudományterületének kiemelkedő hazai egyénisége. Tanársegédi munkája mellett óraadóként ipariskolában is tanított. 1937-ben megvált a tanszéktől és bíró lett a Szabadalmi Bíróságon. A Bevezetőben idézett önvallomásai azt tükrözik, hogy 13 évvel a műegyetem befejezése és 9 évi egyetemi szolgálat után keserűségérzettel hagyta ott a tanszéket, hiszen úgy látta, hogy gépészmérnöki oklevele, matematikai tanulmányai, ma-407
