Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Kozák Imre: Sályi István
harcot indított meg. Én magam úgy érzem, hogy ennek a — magától értetődő — versengésnek a játékszabályai sohasem voltak korrektek.” A két idézetben kereshető minden bizonnyal annak a hallatlan ambíciónak, energiának és tenniakarásnak a forrása, amely Sályi professzor életútjának 1949- ben, az akkor újonnan alapított miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre történt egyetemi tanári, tanszékvezetői megbízásával kezdődő második, 25 évre terjedő szakaszának legfőbb jellemzője volt. Ügy érezhette, hogy megszabadult ezzel az addigi korlátok és a ranglétrán való előrehaladás nyomasztó játékszabályai alól. Valóban, a második világháború utáni újjáépítés feladatainak befejeztével kezdetét vette hazánkban a szocialista gazdaság kiépítésének és vele párhuzamosan az új szocialista értelmiség felnevelésének korszaka. Ennek keretében jelent meg 1949. augusztus 19-én az 1949. évi XXIII. törvény a Nehézipari Műszaki Egyetem létesítéséről. Sályi professzor úgy vélte, hogy a megfogalmazott célok nemesek, világosak, érthetők és megvannak az eszközök és a módszerek a célok elérésére. Ügy gondolta, tág tere és lehetősége van az újat, a jobbat akarásnak. Ügy látta, hogy óriási lehetőségek és ehhez mérhető hatalmas feladatok állnak az ország és önmaga előtt. Ehhez szabta nézeteit és cselekedeteit, mint a mechanika professzora, a Mechanikai Tanszék vezetője, 1950— 61 között az egyetem rektora. Meg volt róla győződve, hogy a kitűzött célok még életében megvalósulnak. Noha a 60-as években betegség gyengítette, és rektori tisztétől történt 1961. évi megválása után a lehetőségei is szűkültek, továbbra is fáradhatatlanul munkálkodott elképzelései megvalósításán. Be kellett azonban látnia, hogy a feladatok sokkal nagyobbak, az eszközök szűkösebbek, a rendelkezésre álló módszerek pedig korlátozottabbak annál, mint az 1949-ben látszott. Élete utolsó éveiben optimizmusa is csökkenni látszott, mégis állandóan dolgozott és munkálkodott. Többször vélekedett ekkortájt úgy, hogy elégedetlen önmaga munkájának eredményeivel. Ez minden bizonnyal a saját cselekedeteinek mérésére igen magasra helyezett mérce következménye volt. Munkatársai és kortársai azonban meggyőződéssel valljuk, hogy Sályi István tartalmas és eredményes életet élt. Halálának egyéves évfordulója alkalmából a Nehézipari Műszaki Egyetem — Egyetemtörténeti Bizottságának javaslatára — emlékkiállítással és emlékfüzettel fejezte ki tiszteletét Sályi István az egyetem neves professzora, volt rektora, díszdoktora iránt. Az emlékfüzetet, amely az egyetem Közleményei sorozatban jelent meg és a „Megemlékezések Dr. Dr. h. c. Sályi István professzorról” címet viseli (6), túlnyomó többségében Dr. Terplán Zénó professzor az Egyetemtörténeti Bizottság elnöke állította össze. Munkájához segítséget nyújtott és az emlékkiállítást megnyitó beszédét elmondta a jelen tanulmány szerzője. 405
